Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit gondolnátok a helyemben?
létezik bizony:S én is tapasztaltam a saját bőrömön, 3 év után egyik pillanatról a másikra dobott, de a mai napig nem tudom mér, mondjuk már nem bánom.
de tényleg úgy volt, hogy elmentünk sétálni közben beszéltük, h majd a nyáron Balcsi meg, h ugorjunk le délután a haverokhoz, aztán hazaértünk ivott egy pohár vizet és közölte, h én most szakítok veled, és lelépett.
az én párom is ilyen volt
és azt vettem észre, mindig akkor dobálózik velem, ha kimutatom a félelmeimet, hogy elhagy pl féltékeny vagyok, vagy az a bajom, hogy kevés puszit kapok
de amikor elkezdem őt hanyagolni, akkor meg elkezd kaparni
a lényeg: neki kell, hogy hódíthasson, hogy harcoljon értem
megoldás(ha nálatok is ez van): minden nap kis bizonytalanságban tartani, hogy örüljön, hogy befogadom az életembe egyáltalán
nálunk nagyon is jól működik! árva kislány senkinek sem kell, akinek nincs saját élete/önbecsülése/esetleg titokzatos dolgai, stb
tehát elsőnek fel kellene mérned, milyen napotok volt, amikor negatív
aztán milyen volt akkor a nap, amikor pozitívan áll hozzád
és aszerint cselekedj
előző vagyok
mármint azt kell felmérned, hogy TE milyen voltál, amikor negatívat és milyen vagy, amikor pozitívat váltassz ki belőle
és aszerint kell, olyannak lenned
megjegyzés: mindez akkor működik, ha mindkét fél hűséges, mert egy harmadik jelenléte (akár levélszinten) megerősítést ad, és ilyenkor simán dobálózunk a másikkal, vagy épp ettől vagyunk féltékenyebbek/ragaszkodóbbak, mert magunkból indulunk ki
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!