Miért ilyen a kapcsolati kommunikációnk?

Nekünk egy házasság ment emiatt tönkre, a gyerek miatti kapcsolattartás is nehézkes.

Egyszerűen teljesen máshogy kommunikálunk, mintha folyamatosan elbeszélnénk egymás mellett.

Családalapítás előtt nem êreztük êgető problémának, hiszen utána jöttek olyan szituációk inkább, amiket egyszerűen nem tudtunk megbeszélni.

Ha komolyan érdekel olvass utána neten, rengeteg pszichológus, tanácsadó beszél erről, sok értelmes tanulmányt láttam a témáról!

Amit tapasztalatból tudok mondani, 12 éves boldog kapcsolatban élve: ilyen a párkapcsolat.

Mindig van jó és rossz benne, akkor kell véget vetni neki, ha bántalmazó, számodra terhes, és már nincs benne örömöd.



Ellenkező esetben dolgozni kell. Ez az amit a romantikus filmeken nevelkedett tömeg nem hajlandó elfogadni.


Aki egyedül van, vagy minden konfliktusból menekül, nem fejlődik, nem ismeri meg a határait, nem tanul meg kommunikálni, nem tanul meg empatikusnak lenni, kötődni és törékenynek lenni.
Amit leírtál nagyon ismerős, mi is átmentünk ezen és a baráti körömben is látom ezeket a szakaszokat.



Az egyetlen út egymás felé, ha összecsiszolódtok, ahhoz pedig az kell, hogy az ember magán dolgozzon, a saját elnyomott dolgain, megértse mit miért csinál, megtanulja ezeket és az érzelmeit kezelni, szabályozni.
Ha ez megy, sokkal könnyebb és egészségesebb lesz a kapcsolat.



Azt még fontos megértened, hogy nem lehet “reálisan, ésszel” nézni mindent, főleg nem a kapcsolatokat. Amit te reálisnak gondolsz, az is csak egy objektív valóság. Az érzések nem racionálisak, és amikor két ember érzésekből van egymással, és érzésekről beszél, nincs helye a vélt realitásnak.


Itt az a fontos, hogy ő ezt hogy éli meg. Tűnhet ez akár milyen hisztisnek, irracionálisnak de számára bizony az a valóság. És ezt így kell kezelni.
Nem vitázni, győzködni kell a másikat, hanem megpróbálni megérteni mit és hogyan érez, miért gondolja így.



Ehhez kell a másik félnek is az önismeret, hogy felismerje mit miért csinál, miért haragszik, mikor és miért féltékeny, stb. és ezt effektíven tudja átadni.
A te részedről pedig az kell, hogy nyugodt és nyitott legyél erre a válaszra.
Fontos kerülni a sértegetést, lekicsinylést, mentegetőzést.

Ez egy hosszú folyamat is lehet, nekünk évekbe telt míg egy ilyen vitázós-veszekedős tini kapcsolatból egy boldog kiegyensúlyozott felnőtt kapcsolattá alakultunk.


Sok sikert kívánok nektek!

A nagy realitás mellett mennyire vagy nyitott a párod javaslataira?

Hány ötletét söpörted már le a racionalitás jegyében?

4-nek

Össze lehet csiszolodni, de a kommunikáció egy olyan alap dolog, hogy ha az nem stimmel, azon nem dolgozni kell, hanem hagyni a francba.

Mondjuk eszembe sem jutna olyan az összejönni, akivel normálisan beszélgetni sem tudunk egymással. Lehet mindent javítgatni, meg toldozni-foldozni, de nem mindegy, hogy egy x éve tartó kapcsolatról van szó, ahol megéri belefektetni az energiát, mert tényleg jó minden, csak valami elcsúszott, vagy egy friss kapcsolatról, ahol neked kell rendbe szedned a másikat, mert ő meg csak nem is tudja, hogy baj van.

Nem tudom, pl egy konkrét témáról nem tudnak beszélgetni félre értés nélkül, vagy valami vita volt egy téma kapcsán, amit nem tudtak eddig megbocsátani egymásnak

De ha már egy kapcsolat úgy indul, hogy nyögvenyelős nyelősen, küszködve, mert a kapcsolat ALAPJA nem megy, azt megette a fene.