Mit tennétek, ha a párotok elhagyna titeket, mert ti nem terveztek családot a jövőben?

Még nem történ ilyen hogy egy pasi ilyen kifogással hagyjon el. Egyiksem kapar gyerekekért. Max a nárcik.

Amikor osszejottunk, szerettem volna gyereket, párom is. Időközben ez változott bennem, de mivel fontosabb vagyok számára én, mint egy meg nem született gyerek, nem hagyna el emiatt. Nektek kell tudni.

Valahogy nekem mindig fura ez, amikor valaki elhagyja a párját ilyesmi miatt. Kicsit olyan, mintha inkubatort/sperma donort keresne az adott egyén, nem is egy társat. Persze más az, ha már eleve úgy jönnek össze, hogy az egyik mindenképp szeretne, a másik meg semmiképpen. Én úgy indultam neki, hogy harmat is szeretttem volna. Közben aztán zajlott az élet, sokminden történt és úgy érzem, nem akarom átélni magát a terhességet és a szülést. Örökbe szívesen fogadnék viszont vagy ha legalis lenne a béranyaság, akkor az is teljesen megfelelne. Nekem magával a terhesseggel van bajom, a párom azért is mondana le úgymond róla, mert ugye az nem az ő testét/lelkét viseli meg. De aztán ki tudja, lehet, lesz kedvem egyszer hozzá, még fiatalok (25-26) vagyunk.

Szomorú lennék, de nem nagyon lehet mást tenni.

Felnőtt korban nincs feltétlen szeretet. (Azt pont csak az anyukádtól kellett megkapnod, mielőtt megszülettél, de sokaknak még ez sem megy, annyi elvárásuk van.) Azért szereted a párodat, mert kompatibilisek vagytok, kiegészít, fejlődsz mellette, támogat. Ebbe a közös célok is beletartoznak. Ahogy a hasonló politikai nézet, vallás, vagy hogy értitek egymás humorát. Nincs ilyen, hogy "a meg nem született gyerek fontosabb". Ez egy egoista hozzáállás. Annyi van, hogy az egyik családban szeretne élni, átélni azt, hogy gondoskodik valakiről. Ezt az életet elvenni tőle ugyanolyan önzés, mint másra meg ráerőszakolni. Ebben nincs kompromisszum. És hát az idő az egyetlen, amit nem adhatsz vissza a másiknak. Lehet, valaki a másik mellett dönt, mert fél az ismeretlentől, hogy jobbat nem kap vagy magányos marad és beletörődik és majd bizonygatja, hogy neki mindegy, így is jó. Kérdés, akkor te mennyire szereted őt, ha ezt hagyod vagy csak tőle várod el a fene nagy önzetlenséget.

Mit tennék? Megérteném. Ha ennyire különbözik amit akarunk az életben akkor mindenki menjen a saját útján.

Megérteném. Ilyenben nincs kompromisszum. Ha miattam kéne lemondania egy ilyen kaliberű vágyáról, akkor úgyis megromlana a kapcsolat szép lassan, hisz tudtat alatt megutálna amiért az álmai útjában állok.

Na meg ugye az a másik dolog, hogy ha elvárnád valakitől, hogy mondjon le a gyerekről bármekkora vágya ez, legyen neki első és legfontosabb te a párja, a kapcsolat... És ki van ha esetleg elmegy pár év, oda a fiatalsága, és te esetleg megbolondulsz es kiabrandulsz belőle, vagy találkozol valakivel aki álmaid partnere lehetne stb? Akkor ő meg aki feladta az álmát, egy gyereket az most ott marad egyedül, se te se gyerek, na bumm. Mert azért azt ne mond, hogy imyen nem fordulhat elő, sajnos de millió házasság, kapcsolat fuccsol be. Mondjuk én akkor agyon is vernélek az biztos.