Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ez indok lehet a válásra?
Sziasztok! Kérdés
14 éve vagyok férjemmel egy 11 éves gyerekünk van. Hosszú évek óta nem történik semmi köztünk.Tulajdonképpen csak lakótársak vagyunk. Sem a beszelgetéseinkben(ami szigorúan csak munkával, gyerekkel kapcsolatos dolgokra,vagy háztartás beli dolgokra korlátozódik )sem a gesztusainkban,sem semmiben nem nyilvánul meg, hogy mi lényegében nem csak szülőtársak,vagy közeli ismerősök, hanem ferj-feleség lennénk. ha mérges , tök mindegy épp rám vagy bármi más miatt,akkor eléggé kijön,h mit érez irántam valójában . Hozzám nem érne meg nem csókolna a világ kincséért se. Egy ágyban alszunk de ki-ki a maga térferén. Az utóbbi négy évben,két év leforgása alatt két viszonya is kiderült,elviekben mindkettőbe szerelmes volt,persze voltak mások is. Az utóbbi 10 évben elvétve voltunk együtt két kezem sok lenne talán,ha egy számot kellene mondanom,azokat sem ő kezdeményezte...harminc éves vagyok.
Bár őrulten hiányzik már nem kérem,nem közeledek felé, amióta tisztán látok és minden kiderült számomra. Közelébe nem mernék menni. Sosem volt őszinte, hogy miért nem akar velem lenni,mindig kifogások,most álmos fáradt vagy csak nincs kedve,volt h rám ordított,volt h ha hozzá értem elvette a kezem... két éve volt,h végre kijött belőle.Akkor azt mondta,vagy inkább ordította nem maradhat velem ,mert ő az életbe nem nyúl hozzám többet... és hogy nem vagyok hozzá való . Ez sem tett túl jót az önbizalmamnak...de ...mivel ritkán volt őszinte Illetve soha, ekkor is csak azért,mert épp szerelmes volt, én pedig ritka naiv ember vagyok így...nem jutott el egyszerűen a tudatomig akármennyire is szíven ütött és fájt,de az értelme csak később ért célba.
Arról nem beszélve mit gondolhat rólam,ha mindig arra volt kényszerülve, hogy megcsaljon ,mert én olyan taszító lehettem számára.
Szóval az életbe nem mernék levetkőzni vagy bármi előtte...vagy arra kérni,h hozzám érjen... és közben fejben összehasonlítana azokkal, akikkel megcsalt vagy akik tetszenek neki...
Ennyiből gondolom kiderült,h én persze szerettem végig...
Ő engem 1000% nem. De mikor úgy volt,h elválunk...meggondolta magát.
Jó az okok mára már elég nyilvánvalóak... mivel tudta,h én szeretem, így lett egy személyi cselédje. A helyzet azóta is változatlan. Én Nem kellek neki,nem akar engem.Persze tudom árnyéka sem vagyok a régi önmagamnak.Nem híztam el,nem vagyok igénytelen,de mégis...mintha nem is ugyanaz az ember nézne vissza rám. Ha kiszalad a számon, hogy ronda vagyok egyetértően hallgat. Soha nem is dicsért. Volt mikro próbáltam sminkelni, persze nem túlzásba de akkor is rám kiabált,h szedjem le,hogy nézek ki,még csak az időt húzom,stb...csak neki akartam tetszeni. Milyen nevetséges lehettem a szemében...ma már úgy szégyellem ezeket.Az esélytelen próbálkozásokat.
Részemről indok lehet a válásra,h mivel én nem vagyok elég jó hozzá, ezért váljunk el, hogy olyannal legyen, akivel boldognak érezheti magát, akivel elégedett?
Önző vagyok,h szeretem?
Kitartottam mellette minden rosszban,annak ellenére is , hogy viszonya volt. Újra kezdtük ,de semmi nem változott, ugyanúgy nem kellek neki, ugyanúgy más nők után vágyik. Honnan vegyek erőt, hogy férre álljak és én hozzam meg azt a döntést hogy külön folytassuk?
Látszólag most nem csak meg,de én valahogy nem tudom elhinni,h egy fiatal férfi évekig elvan anélkül,h szexeljen... de állítja,h igen és ha én felhozom,h ez így neki sem élet,sem megbeszélni,sem változtatni nem akar,de tovább haladni sem,akkor azt mondja én kötődöm belé.Viszont így én úgy érzem kihasznál,mert az életem áldozom valakire aki papíron a férjem,de egyébként meg semmilyen téren nem az... és megfogalmazódik bennem,h miért töröm magam,neki közben van másik élete másokkal,ha titokban is,de az enyém csak annyiból áll, hogy főzök mosok takarítok és várok,mert ő folyton hiteget,h változik felém majd.
De közben csak úgy kezel és már velem is teljesen elhitette,h én nem vagyok nő,csak egy anyuka, és bejárónő,de ennyi erővel férfi is lehetnék...
Szóval. Hogy vagyok önző...?Ha maradok és ez arra kényszeríti,h egy ronda nővel éljen ,vagy ha elválok engedem,h valaki számára elfogadható nővel éljen és többé nem leszek a cselédje?
Hülyén hagzhat,de már teljesen cserben hagyott az ítélőképességem.
#11
Jesszusom. Jól vagy?
Mi történt veled? Már ilyen betegen születtél vagy csak később váltál azzá? Mindenképpen belefoglallak az imámba ❣️💋. Neked még nálam is 100szor szarabb lehet ,ha így natúrba ömlik belőled a rosszindulat . Szegénykém 🥺. Remélem sikerül meggyógyulnod,de ha nem tudd,h én nem haragszom és nem vettem magamra semmit abból amit mondtál 🥰.
A megnyilvánulásod rólad árulkodott,semmint rólam szóval kitartást 💕!
Ha pedig nincs semmi baj csak szimplán gonosz vagy,akkor őszinte együttérzesem és legyen csodás napod 😊!
Utolsó, köszönöm 😊!
Talán most a legjobban hasznosítható ez a válasz volt nekem.
Lehet,h a válás is könnyebben menne idővel,ha már most elkezdeném magamat levalasztani róla,vagy fordítva mindegy. Csak nem tudom, hogy csináljam. Nem bánik velem durván, megcsalásról sem tudok most,az ugye rövidre zárná a dilemmám,mert nem arról volt szó,h én azokat megengedtem neki, hanem utóbb derült ki és merth szerettem,megbocsájtottam,de nagyon nehezen a válás széléről kezdtük újra és ezt ő is tudja,h ha kiderülne a legapróbb dolog is,akkor ott eldőlne minden. Nem lenne dráma,nem lenne tányercsapkodás ,csak lezárulna minden. És épp ez az,h eltelt két év,fizikailag nem bánt,nem tudok azóta megcsalásról, állítja,h nem is tenné,de viszont engem ugyanúgy nem akar. Viszont így,h most nincs "semmi", amit felhozhatnék ellene ,azonkívűl h nem kellek neki, törődés, kommunikáció hiánya. Maga az , hogy feleségeként tekintsen,ne csak a bejárónőjekén vagy,mintha egy távoli rokon lennék. Így nem tudom nem e vagyok én a rossz,ha én elválnék. Szeretem és így nehéz együtt élni valakivel,h ő meg pont le se szar, nekem meg kiugrik a szívem,ha meglátom. Meg azért bosszantó is valahol,h azt várja,h úgy éljem le az életem h nem tudom már milyen,ha megölelnek,ha megosszák a gondolataikat a másikkal,milyen hiányozni, örülni a viszontlátásnak,szeretve lenni, egymást ölelve eleludni,nem az ágy két oldalán magányosan sírva vagy csak a plafont bámulva.Arról nem beszélve,h a 14 évből 10-ben elvétve voltunk együtt és én nem mentem máshoz, végig rá vártam. Egyszóval milyen egy valódi házasság/kapcsolat ,mert ő ezeket tőlem végig megvonta,de ő másokkal megélte.
Mert ha ezeket elmondom neki, ő azt mondja már megint kötődöm és nem hajlandó beszélni. Sőt ha bármikor próbáltam beszélni vele mindig ingerült lett és sürgetett,h minél rövidebben adjam elő. Azt mondja szerinte nálunk minden rendben és semmi gond a házassagunkban...🙄
Szóval valószínűleg tényleg egyszerűbb lenne,ha először ott kezdeném, amiket te is írtál tanácsként. De nem tudom, hogyan.
Az alaptermészetem nagyon gondoskodó.
Egyszerűen nem tudom megtenni,h neki nem főzök vagy nem adok a kajankból,vagy az ő szennyesét ott hagyom,nem csinálok kaját munkába,nem kérdem meg éhes e stb...
Nem tudom ezt hogy vetkőzzem le magamról, főleg h ezekhez párosul egy nagy adag megfelelési kényszer...
#Utolsó
Igazad lehet.Szerintem is úgy beteg az egész,ahogy van. De az,h ezt én is felismerem még nem könnyíti meg számomra,a cselekvést.Főleg ,h folyton elbizonytalanít a hideg meleg viselkedésével és azzal,h az ítélőképességem ebben a helyzetben nem túl jól működik. Sokszor azt érezteti velem,h ő már így is annyi mindenen változtatott (ami annyit jelent,h most épp nem csak meg,de hát ebben is honnan legyek én már ezer százalékig biztos?)és én vagyok az elégedetlen szar alak,aki semmit nem képes értékelni és nekem semmi nem jó , semmi nem elég. És szerinte különben is minden szuper köztünk,semmi nem gond,a szex is pont kellő mennyiségben van (valamikor talán tavaly nyáron, már nem is emlékszem,de azt is majd egy év előzött meg,és félbe is hagytuk, igazából menet közbe ment el tőlem a kedve...) De , hogy szerinte semmi nem hiányzik és nem érti miért elegedetlenkedek. De nem csak erről van szó.sem a beszelgetéseink tartalmában semmiben nem nyilvánul meg,h mi férfi és nő vagyunk,akik együtt élnek...De szerinte ez a normális és én vagyok akinek semmi sem jó. Így eléggé elbizonytalanít..
Van, aki felrelep es megis kedves otthon. Nem akarom leirni, amit mar a tobbiek, csak egy talalgatas jutott eszembe, mert ez annyira furcsa, amellett, hogy sehogy se jo.
Nem lehet, hogy kieleguletlen, beteljesuletlen ez a felrelepesnek tuno dolog? Vagy platoi. Vagy nem sajat nemehez vonzodik?
Ezektol fuggetlenul sem allapot igy. Csak probaltam elkepzelni, o miert ilyen.
Ez egyértelműen elég ok.
Férfiként sem értem miért maradsz!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!