Hogy oldjuk meg ezt a problémát?

A #18as nagyon jól leírta, gratulálok hozzá!

A #20-hoz (nem nekem lett címezve, de azért hátha segít):

Egy nem kellően feldolgozott, korábbi hosszú kapcsolat nagyon hasonlít a gyászhoz. Nem olyan, hogy idővel fokozatosan halványodik, hanem hullámzó lefolyású. Vannak időszakok, amikor szinte teljesen a háttérbe szorul (vsz. ez volt nálatok az a pár hónap). De utána valamilyen trigger hatására elemi erővel tör a felszínre. Trigger lehet egyéb téren nehézség (munka, párkapcsolat, vagy akár lehúzó időjárás) vagy valami, ami az ex-re emlékezteti: régi közös szám a rádióban, egy helyszín, film, tevékenység, étel; hidd el 6 év alatt rengeteg ilyen közös élmény ki tud alakulni... És a fő gond, hogy te is jó eséllyel ilyen kiváltó ok vagy, hiszen épp a "gyász" legmélyebb fázisában jött össze veled, ezért rólad mindig ez a szomorú időszaka fog eszébe jutni.

Én egy 3 éves kapcsolat vége után fél évvel kezdtem randizgatni (senkivel sem jöttem össze, max. néhányszor találkoztunk), de így 1 év távlatából ha visszagondolok az akkori randipartnerekre, nem a vidámság jut eszembe róluk, hanem az, hogy ez egy szomorú korszaka volt az életemnek. Ha most meglátnám őket, az ex ugrana be róluk (pedig semennyire sem hasonlítanak). A szakítás óta nálam is másfél év telt el, még most is eszembe jut az ex, de volt időm feldolgozni, már inkább kellemes nosztalgiát érzek, nem pedig aggódást (érte) és szomorúságot.

"miert volt az hogy hónapokon keresztül meg voltunk őrülve a másikért és nem bírtunk létezni egymás nélkül?"

Mert elhitette magával, hogy megvan érted bolondulva, akár fellángolás voltál és elmúlt egy ideje, mint szokott.

Tényleg tehetsz bármit, kiabálhatsz, türelmes is lehetsz továbbra, adhatsz neki ultimátumot akkor se vagy igazán versenyben a kegyeiért.

Ha jót akarsz magadnak bármennyire is szereted szakítasz vele és túllépsz rajta full majd csak aztán csajozgatsz komoly kapcsolat céljából.