Egy pénzéhes szemétláda vagyok, vagy érthető az én álláspontom is?

Barátnőmmel házat szeretnénk, ami csak az után fog megvalósulni, hogy összeházasodtunk. Ezt 99%-ban én fogom megfinanszírozni. Örökségből, spórolásból, kockázatvállalásból, szülőknek egy életen át tartó takarékoskodásából ott tarthatok, hogy jelenleg van egy 100 milliós vagyonom itt-ott (ingatlanban, befektetésben, stb). Ami fontos, hogy ez nem úgy keletkezett, hogy egy pénzcsináló ember vagyok, aki a következő 100 misit is össze fogja lapátolni belátható időn belül.. Ebből az összegből (plusz talán kis hitelből) fogunk majd házba költözni, és barátnőm ehhez nem sokat fog tudni hozzáadni. Én a házasság tekintetében a vagyonegyesítés híve vagyok, tehát minden legyen közös, de ha már én odaadom a felét annak, amiért eleinte már szüleim kezdtek el dolgozni sok-sok évvel ezelőtt, akkor fordítva is elvárom az osztozkodást. Barátnőmnek az egyetlen vagyona egy vidéki földterület, ami tipikusan olyan dolog, hogy soha nem lesz eladva, csak bérbe adva. Ez már az ő nevén van, semmit nem fogok látni belőle, míg fordítva, házasság után veszünk az én pénzemből egy házat, az már közös lesz.

Szerintetek mennyire fair, ha én ebbe csak úgy vagyok hajlandó belemenni, ha vagy kötünk egy házassági szerződést, vagy behozzuk a közös vagyonba az ő nevén lévő területet is, ami így az enyém is lesz 50%-ban?