Tételezzük fel, hogy összevesztek a párotokkal, de ha bocsánatot kértek úgy is, hogy nektek van igazatok, akkor csillapodik a feszültség. Ilyen esetben lenyelitek a büszkeségetek és bocsánatot kértek, vagy nem engedtek, ha nektek van igazatok?

Én ezt így nem sarkítanám ki a párkapcsolatokban. Az, hogy "kinek van igaza", ezen a területen elég szubjektív. Én 10 év együttéléses párkapcsolat után ezt tapasztaltam legalább is. Bizonyos dolgokban eltérnek a szokásaink, az értékrendünk, eltérő a neveltetésünk. Amit én jónak, "igaznak" tartok, azt nem biztos, hogy a másik fél is annak tartja. Lehet, hogy racionális szempontból nekem van "igazam", de ha az a másik félnek egy érzékeny pontja (ő gyökeresen eltérően gondolkodik róla, és nagyon érzékeny az adott dologra), akkor az kettőnk közt semmit nem visz előre az együttélés szemszögéből, ha a saját igazam hajszolom.

Konfliktus helyzetekben nem a bocsánat kéréssel próbálom elsősorban levezetni a feszültséget, hanem a megbeszéléssel, és a kompromisszumra törekvéssel.

Illetve, ha én valamit gyökeres hülyeségnek gondolok is, de a határaimba még belefér, hogy a kedvéért megtegyek, akkor azt mondom, hogy én ezzel egyáltalán nem értek egyet, de a kedvedért meg tudom tenni.

Ha olyanokon vitatkoznánk, hogy 2+2=4, ami objektív tény, és nekem van igazam, nem kérek bocsánatot. Ha nem tudom, igazam van-e, nem szoktam bizonygatni, mert nem szeretek hülyét csinálni magamból.

Ha meg olyanon vitatkoznánk, hogy melyik a jobb film, senkinek nem lenne igaza, szóval senkinek nem kellene bocsánatot kérnie.

A stílus miatt simán lehet, de a tartalom miatt... nem tudok ilyet elképzelni. Mármint el tudok, de alapból nem lennék olyan emberrel, aki szerint például el kéne venni a nőktől a szavazati jogot.

Kérdező, ordít a kérdésedből, hogy sosem éltél párkapcsolatban!

Eleve kulcskérdés, min vesztünk össze. Ha te ezt nem konkretizálod, akkor nem is lehet választ adni a kérdésedre.

Másrészt nemcsak direktben lehet bocsánatot kérni, hanem lehet azt is mondani, hogy "béküljünk meg, mert ez a veszekedés nem visz előbbre minket". Ezzel nem kértem bocsánatot, nem ismertem el, hogy a másiknak igaza van, de legalábbis alkalmat adok rá, hogy a vitás kérdést kulturált módon beszéljük meg.

Harmadrészt simán előfordulhat, hogy nekem van igazam, csak ahogy elfajul a vita, olyat vágok a fejéhez, ami bántó, romboló és nem kellett volna mondanom. Ilyenkor bocsánatot kérhetek a bántó szavaim miatt, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy elismerem, hogy amin összevesztünk, abban neki lenne igaza.

Negyedszer, olyan is lehet, hogy elvileg nekem van igazam, csak az egész nem ér annyit, hogy összevesszünk rajta. Akkor is lehet békülékeny gesztust tenni, javasolni, hogy zárjuk le a témát, ne bántsuk egymást. Ez szintén nem azt jelenti, hogy elismerném, hogy a másiknak van igaza.

Ötödször, sokszor azért veszünk össze (azért fajul el a nézeteltérés kulturált vitából veszekedéssé), mert mindketten túl fáradtak és türelmetlenek vagyunk. Ilyenkor ezt fel lehet ismerni, szintén lehet békülni, ami ebben az esetben sem jelenti azt, hogy a másiknak igazat adtunk volna.

Hatodszor: sokszor nem is lehet egyértelműen igazat adni valamelyik félnek, mert ugyanazt különböző nézőpontból látjuk. Ilyenkor el lehet mondani, hogy megértem, hogy ő másképp látja mindezt. Ez szintén nem azt jelenti, hogy igazat adtam neki.

Szóval, kérdező, ha majd felnősz és párkapcsolatban fogsz élni, rájössz, hogy a kapcsolatok sokkal bonyolultabbak annál, mint ahogyan most elképzeled.

Nem adok az igazamból, kifejezetten igazságvédő személyiségem van, bizonyos helyzetekben ki is osztom páromat.

35/F