Szerethet egyáltalán? Vagy túlgondolom az egészet?

Fél éve vagyok együtt a párommal, ebből is 3 hónap távkapcsolat volt. Szóval még elég korai fázisban van a kapcsolatunk szerintem. Én vagyok a lány, és jóval fiatalabb vagyok a páromnál. Nem élünk együtt.

Tudni kell hogy hangulatingadozásom, szorongásom, depresszióm van. És - kizárólag otthon ha senki se látja, mert van önkontrollom - szoktak lenni nagyobb kiborulásaim is (igazából csak elvonulok sírni de ez igen sokáig tart), és vannak szörnyen nehéz napjaim, mindezzel ő is tisztában van. Érzelmi támogatást nem nagyon nyújt soha, de legalább eddig nem szólt be.

Ezelőtt sose vitáztunk, és ezt se feltétlenül nevezném annak... De volt egy stresszesebb szituáció, amit nehezen kezeltem, és hát rossz kedvem lett meg egy kicsit bekönnyeztem. Ő egyből azzal jött, hogy akkor menjek haza inkább mert nem tud velem mit kezdeni.

Megmondtam neki hogy ez szörnyen esett, utána azt mondta hogy jajj fontos vagyok ám neki meg ilyenek. De ez egyáltalán nem tűnt őszintének, se a hangja, se a testbeszéde.

Akarok de nem tudok hinni neki, számomra ez teljesen abszurd.

Magamból kiindulva, én csak annak mondanék ilyet akit kifejezetten utálok.

Ti mit gondoltok?