Szakítottam a barátommal, de nem tudom elviselni a fájdalmat. Mi a gyógyír? Folyt.

Hülye ügy. Kinyaltam a fenekét, főztem, mostam, takarítottam, az ágyban is max teljesítettem. És egyszer csak a fejemhez vágta, hogy lusta vagyok főzni, amikor minden áldott nap főztem neki, 4éve. Akkor nagyon megharagudtam, de végül kiengesztelt, hogy nem úgy gondolta.

De pár napja megint ezt mondta, csak mert később kezdtem hozzá a főzéshez. Ekkor bekattantam, a fejéhez vágtam, hogy biztos az exek sokkal tökéletesebbek voltak (nem voltak azok), és otthagytam. Azóta írt, hívott, de nem reagáltam.

De amúgy általában mindig nagyon kedves, figyelmes volt. De ezt szerintem Ő komolyan mondta és nagyon fájt, mert nem igaz!

Boldog voltam, de amikor ez a probléma felbukkant, azon kezdtem morfondírozni, hogy talán azon férfiak körébe tartozik, aki a nőt nem tartja egyenrangúnak a férfival. Én pedig ezt nem tudom elviselni. :( Nem vagyok kevesebb, főleg hogy mindent beleadok egy kapcsiba.

De folyton itt csengenek a szavai a fülemben, ahogy mondja: szeretlek szívem..! Arra gondolok, hogyan vigasztalt, amikor Anyukám meghalt és depressziós voltam nagyon sokáig; elképzelem az édes szemét, testét, illatát.. :((((((

De ha úgyis gondolnám, hogy folytatnám mégis, Ő már nagyon sértve érzi magát. DE nem is tudom, szabad-e akarnom még. :(((

Értem én, de mint írtam, attól tartok, hogy nem tart egyenrangúnak. Merthogy ez már nem először fordult elő.. :(

És ha most felhívom, azzal belemegyek a játékba. :(