Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek mi a probléma?
Szisztok!
Egy olyan problémával fordulnék hozzátok, ami most úgy érzem teljesen kiborít, viszont jó lenne külsős emberek őszinte véleményét olvasni.
Nagyjából egy éve élünk párkapcsolatban, össze nem tudunk egyelőre költözni, mert én még egyetemista vagyok.
A páromnak a miénk az első kapcsolata, nekem volt korábban, pont emiatt azt hiszem sokszor szükséges őt konkrétan megvilágítani, mi a probléma, egész más dolgok a természetesek neki, a szülei példáján is.
Alapvetően velem van sok baj, sokszor várnám, megérti mi a baj, hogy nincsenek jól kommunikálva dolgok, a családján belül is elég gyenge ez a rendszer szerintem, szóval nyilván eddig is voltak problémák néha, de többnyire jól megbeszéltük, viszont most teljesen kiborít az apja, és pont emiatt a párom is.
Onnan indult, hogy fel lett vetve még októberben egy családi telelés gondolata januárra, és jeleztem, hogy számomra nem jó, mert vizsgáim lesznek, január vége a vizsgaidőszak vége, majd egész februárban szabad vagyok. Eztán október legvégén hívott párom apja, hogy akkor január xx-án megyünk, bólintsak rá. Mondtam neki, ne haragudjon, de jeleztem, hogy nekem vizsgáim lesznek, még jelenleg sem tudom, szabad leszek-e akkor vagy sem, én erre így nem tudok menni. Elkezdett győzködni, hogy jaj de megoldom, menjek, ne csináljam már, most fogják lefoglalni, mondjak igent, de mondtam, hogy nekem bizonytalan, nem mondhatok igent, majd végül mikor nemet mondtam, rámcsapta a telefont. A páromtól teljesen külön pedig számára le is foglalta a szobát számára, illetve nekem is, mert ha tudok menni marad a szoba, ha nem, akkor pedig pótágyazzák a szülei szobáját. A családi telelésből végül baráti társasággal lesz, és engem hívtak utolsára.
Elég rosszul esett ez az egész, pláne, hogy közben kiderült, hogy egy napon a telelés időtartamában lesz egy vizsgám, de a párom közölte, hogy ő mindenhogy megy. Azért is rosszul esett, mert nem várom ugyan, hogy fontosabb legyek a párom apjának, mint a barátai, de azt hinném, ha azt várják, hogy családtagnak érezzem magam, akkor okkal várhatom azt is, hogy ne legyen mindegy, hogy a "fiam és a párja" jelen van-e.
Századik variáció gyanánt felmerült, hogy csatlakozzak vizsga után, és bele is mentem volna, de abban maradtunk átgondolom és szólok barátomnak aztán jelezzük a szüleinek, de a párom még a válasz előtt szólt róla. A barátomnak jeleztem, hogy pont emiatt érzem, hogy elvette tőlem a döntés lehetőségét, és egyébként is ha senkinek nem fontos, akkor én nem szeretnék menni, ebből nem szeretnék sértődést, de nem. Viszont beszéltük korábban párommal, hogy fordított helyzetben én nem hagynám őt hátra, ráadásul az is bánt, hogy ebben teljesen külön lettünk kezelve, és én azt várnám, hogy a párom kiáll értem, és azt mondja, vagy velem vagy nem megyünk, hiszen, hogy várhatnám, hogy a jelenlétem is fontos, ha a fiukat így is és úgy is megkapják?
Azt a választ kaptam egyébként, hogy az apjának vannak ilyen dolgai, nem fogad el nemet; azontúl párom nem szeretne nemet mondani, mert bűntudata lenne, ha nemet mondana erre, és hát akkor is, ha sajnálja, hogy én nem megyek.
Egyébként ezt megelőzően is voltak ilyen "konfliktusok" az apjával, nem az első eset, hogy fültanúja is annak, hogy az apja belém köt, de csak hallgatja..
Nos, a novella után: miután kimondta, hogy neki attól lenne bűntudata, hogy nemet mondana az apjának (és nekem hamarabb), szörnyen érzem magam. Valószínűleg a fáradtság, stressz is benne van, de olyan szintű bántottságot érzek magamban, de valójában nem tudom megmagyarázni. Cserben hagy? Okkal érzem, hogy az apja szava szent és sérthetetlen, és engem hamarabb bántana meg, mint mondana nemet az apjának? Nem szeretném szétválasztani, de van egy idealizált képem, hogy dolgoznánk egy jövőbeli családon, kiépíteni azt, és várnám, hogy fontosabb legyek bizonyos esetekben, de úgy érzem, ebben magamra hagy.
Szerintetek?
N/21, F/24
Köszönöm!
Szerintem túlreagálod.
Te is meg voltál hívva ugyanúgy. Téged is családtagként kezeltek. Te nem érsz rá a vizsgád miatt. A párodtól pedig nem várhatod, hogy otthon csücsüljön és azt nézze, hogy te tanulsz.
Hívtak, nem tudsz menni, OK. (Attól ő miért ne menne?)
Baj: "nem az első eset, hogy fültanúja is annak, hogy az apja belém köt, de csak hallgatja.."
"Okkal érzem, hogy az apja szava szent és sérthetetlen, és engem hamarabb bántana meg, mint mondana nemet az apjának? Nem szeretném szétválasztani, de van egy idealizált képem, hogy dolgoznánk egy jövőbeli családon, kiépíteni azt, és várnám, hogy fontosabb legyek bizonyos esetekben, de úgy érzem, ebben magamra hagy."
"dolgoznánk egy jövőbeli családon" - Lehet, hogy ez csak neked ennyire fontos, vagy hogy teljesen mások az elképzeléseitek. Erről feltétlenül beszélnetek, egyeztetnetek kell.
Én tökr eértelek. Minek kérdezik meg a véleményedet, minek mondják, hogy szeretnék ha ott tudnál lenni... ha nem számít a véleményed és az sem, hogy nem tudsz ott lenni?
A közös szervezés ot tkezdődik, hogy felmérjük kinek mikor jó és oda tesszük a programot. Itt ugyan megtörtént a felmérés, de nem vették figyelembe a te inputodat, mégis elvárták, hogy gyere akkor amikor megmondtad, hogy nem tudsz. Teljesen értelmetlen.
Az szerintem nem vészi, hogy a pasid elmegy a cslaádjával telelni, végülis miért ne lehetne családi program akár nélküled is. Persze, a család része vagy és jót tenne az integrálásnak, ha figyelembe vennének, de attól még ők mint eredendő család összetartoznak, ti még elég fiatalok vagytok együtt.
Vvvviszont a kiállás kérdése megintcsak legit. A határhúzás egy nehéz dolog és ha valakinek nem volt még kapcsolata vagy nem volt még korábban ilyen helyzetben, akkor az nehéz és döcögős út. És jellemzően a férfiak azok akik nem tudnak anyjuk-apjukkal szemben határt húzni. Pedig eljön az idő amikor döntést kell hozni és akkor is a párunk mellé állni, ha konkrétan nem feltétlen van igaza egyszerűen azért, mert csak így értelmezhető a "mi" a párkapcoslatban. Befelé lehetnek konfliktusok, de kifelé egy állásponton kell lenni.
De ezt tanulni kell. Ez egy lecke számodra és ha lehet, a pasid számára is. Értésére kell adnod, hogy ezt így ebben a formában legközelebb nagoyn nem így kéne. És oké, hogy "apa ilyen" de attól még, hogy valaki bunkó, nem kell szó nélkül hagyni, lehet rajta változtatni.
Dehogy reagálja túl.
Okosan teszi, hogy inkább a vizsgáira koncentrál, hosszútávon ezek szerint többet profitál majd belőle, mint a párkapcsolatából.
Ha őszinte választ akarsz hallani kérdező, szerintem lenéznek és ezért nem veszik figyelembe, hogy január végéig van a vizsgaidőszak, minden épeszű egyetemista tudja, hogy ez kemény időszak, ha nem akarsz egy év múlva vizsgázni. Ennyit meg nem ér egy családi telelés.
Nem tudsz menni, OK.
De azért ne már, hogy megsértődj azon, hogy az aktuális fiúd merészel menni… főleg a családjával.
Rendesek voltak, hogy szóltak, hívtak- neked más, fontosabb dologod van, jól döntöttél, OK. De 21 évesen, aktuális csajként nehogy már egy komplett család igazodjon hozzád, miközben valószínűleg ezt is ők fizették volna neked… kicsit sokat képzelsz a kapcsolatod jelentőségéről.
Nem vagy a házastársa, jegyese a fiúdnak, az aktuális partnerei vagytok huszonévesen egymásnak, nagy valószínűséggel nem örökre…nem kell emiatt a sértett dámát adni, hidd el, 30 felettiek nem veszik olyan komolyan az aktuális kapcsolatodat, mit te magad és ez így van jól, az élet ilyen.
…az egy másik történet és abban tökéletesen igazad van, hogy az aktuális pasidnak ne ártana megnyilvánulni és tököt előkapni, ha a partnerét oktalanul szidja, minősíti akárki… ezzel foglalkozz inkább.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!