Hogyan érjem el, hogy a párom és a szüleim jó viszonyt ápoljanak egymással?

Azért a pároddal lehetnél őszinte, ha ennyire boldoggá tesz...

Nehéz helyzet, én azért rászólnék a szüleidre, hogy fejezzék be ezt az értelmiségihez legkevésbé sem méltó viselkedést.

A szüleiddel az a baj, hogy nem látnak tovább a fennhordó orruktól és babusgatnak, irányítják az életed vele.

Mégha nem is a szóban forgó férfi lenne az "Igazi", csúnyán is válnátok szét a szüleidtől nagyon ocsmány dolog, hogy még esélyt se adnak neki a társadalmi ranglétra miatt. Azzal törődnek, hogy az emberek majd mit szólnak ahhoz, hogy nem értelmiségi mint inkább azzal, hogy te hogyan is érzed magad.

Az az igazság, hogy neked le kéne róluk válni egészséges szintre, mert te durván tőlük függsz felnőtt létedre.

A napi 1+ órányi beszélgetés, kivesézés egyáltalán nem alap, sőt a heti látogatás se és ezt kevés önálló férfi tűrné is el.

A ti gyerek-szülői visszonyotok nem egészséges és ideje lenne normálissá alakítani.

Ha nekik se ez, se az nem fog megfelelni akkor egyedül maradsz legvégül vénkisasszonyként, ők meg már nem lesznek a világon.

Ez a te életed, neked kell dönteni és ha nekik nem fűl a foguk az autószerelőhöz, még lehetőséget se adnak neki akkor döntsd el, hogy a te életed vagy az övék a legfontosabb.

A napi másfél órás beszélgetés túl sok, és az is, ha minden egyes hétvégén utaztok egymáshoz.

Nekm is jó a kapcsolatom a szüleimmel és szinte minden nap beszélünk, de csak olyan max. 10 percet. Nyilván nem én vagyaok az etalon, de a napi 1-1,5 óra sok.

Minden hétvége is. A pároddal közös időtökből megy ez el. Bőven elég 1-2 havi 1-2 alkalom.

Hajajj!

Látlelet apádékról:

Fater egyébként többnyire sikeres ember, jogász vagy orvosi végzettségű, de bőven akad köztük dúsgazdag közgáz-mérnök szakon végzett vérkapitalista is. Vendégséged érdemi része még csak most kezdődik: hamar rád kerül a sor, bizonyítanod kell, főleg ha a lány udvarlójaként érkezel a házhoz. Ilyenkor nincs kegyelem, záporoznak a kérdések, elvégre nem mindegy, hogy az ő szeme fényének ki csapja a szelet. Itt általában könnyen elvérzel, ha egy gagyi diplomát mondasz be, amikor a tanulmányaidat firtatja. Egy művelődésszervező vagy bölcsész jobb, ha nem is válaszol semmire, csak veszi a kabátját és okosan távozik, mielőtt újabb két, a jövőjével foglalkozó kérdés során apuci fossá nem alázza. Ha viszont olyan papírja van, amivel eséllyel pályázik idővel egy komolyabb pozícióra, akkor jobban teszi, ha mindjárt így is adja elő karrierterveit, különben az előbb említett humán végzettségű társa sorsára jut. Nem így a már befutott yuppie, orvos vagy jogász, aki netán hasonlóan ”jó” családból származik. Ilyenkor már el is döntetett, hogy a lány jó kezekbe került, nincs ok az aggodalomra.

Ha apuci alkalmazottjaként érkezel egy szívélyes (kötelezően elfogadandó) hétvégi csevegésre, szintén nem árt figyelned, hogyan viselkedsz. Muszáj például a másodhegedűsként szereplő feleséggel is udvariasan társalogni, esetleg próbálni közös témát találnotok. Ha aztán a családfő privát beszélgetésre invitál, ideje összekapnod magad. Ilyenkor muszáj szeretned a szivart vagy a jó bort, irdatlan nagy sértés (és a karriered vége lenne ebben a családban), ha nem szereted ,amit kínál neked. Amit fogyasztasz, muszáj megdícsérni, ahogy a fociról vagy jégkorongról is jobb társalogni vele, akkor is ha fingod sincs, hogy melyik csapat a zöld vagy a lila.

Szintén jobban teszed, ha mindenben egyetértesz vele, nem tűri ugyanis az ellenvéleményt, ahogy azt már családfőként és vezetőként is megmutatta. Ha pedig politikában kapcsolatos véleménykülönbség van köztetek, netán épp az ellenoldalt támogatod, örülj, hogy nem az Egyesült Államokban éltek, mert rövid úton s***e is lőne.

Anyuci egyébként szintén diplomás, többnyire a szakmáját az anyaságért elhagyott nő, aki később sem igazán talált vissza a munka világába, inkább már jól szituált háztartásbeliként tengeti mindennapjait. Szigorúan apu intelmeit követve, sőt néha még rá is licitálva a komolyságban, egyfajta védelmező-kiképző házisárkányként követi gyerekei mindennapjait. Udvarias viselkedésre neveli fiát, nőies és távolságtartó hölgyet farag lányából. Mindezt férje szigorú felügyelete mellett teszi. Témaválasztásában még a politika is elő-előkerül, nem is kell kiemelni, a családfővel mindenben egyetért (többnyire tőle kapja a saját véleményét is). Mivel bizonyítani akar apunak, és teljesen átéli a szerepét, így jobb ha vele sem szállsz vitába. Ugyanígy nem éri meg udvariasan kiegészítést sem tenni ahhoz, amit mond. Nekik van igazuk és kész, jobb ha rájuk hagyod.

Amikor ilyet hallok, akkor csak szánalmat érzek...

Alapvetően én is értelmiségi családból származom és jómagam is annak számítok, azonban mérhetetlenül primitívnek és szánalmasnak tartom az olyan embereket, akik a szakmájuk miatt néznek le másokat.

Én ebben az esetben maximum a szüleimet szégyellném marhára a párom előtt. Nem mellesleg érdekelne az is, hogy az "értelmiségi" szüleid vajon meg tudják-e javítani a saját autójukat vagy igénybe veszik-e olyankor a szerelők szolgáltatásait.

Én a helyedben boldogan karácsonyoznék a párommal, a szüleim meg nyugodtan utálkozhatnának kettesben és szidhatnák a sarki hetest akitől a húst vették vagy az árufeltöltőket akik kipakolták a szaloncukrot, hogy ők (is) tudjanak venni.

De lehet fikázni a pékeket is miközben tömik magukba a bejglit.

Bocs, én az ilyen embereket messziről kerülöm...gusztustalan dolog az alapján véleményt alkotni másokról, hogy mivel foglalkoznak.

Ez a te eleted. Ne vidd oda a kontrollmanias szileidhez. N

A pasid keres wnnyit,mint anyadek?

Soha nem fogom megérteni, mit lehet a semmiről naponta másfél órát beszélni. Értelmetlen időpocsékolás. Most itt a pillanat, megismerheted a szüleidet az igazi valójukban. Most kell elkezdened tavolodni tőlük.

A válasz a kerdésedre, sehogy. Ilyen férgek nem érdemlik meg, hogy egy kedves fiatalember barátkozzon velük.

"ki vagyok virulva mióta vele vagyok kapcsolatban. Le sem lehet törölni az arcomról a mosolyt, bármi rossz történik velem, arra gondolok, hogy találkozunk este, és máris jobb kedvem lesz."

Ez a lényeg, ez a fontos!!