Belefér ez egy kapcsolatba, vagy le kell ülni megbeszélni a másikkal?

Az a szomorú, hogy mindenki, anyum, baràtnőim azt tanácsolták, hogy egyszerűen nem várhatok el többet tőle ha ennyire stresszes a munkája és nincs rám több ideje. Ez nem azt jelenti hogy nem szeret, csak egy férfi pár hónap kapcsolat után nem fogja piedesztálra helyezni a kapcsolatát a hosszú évek ota tartó barátságaival szembem.

Tényleg nem áldoz be egyetlen programot sem ővelük értem, vagy kettőnkért, legfeljebb engem is elvisz, ami persze, tök jó, hiszen felvállal.

Meg mindig ott tartok, hogy szívem megszakad ha a szakításon agyalok. Annyival jobb lenne, ha ő szakítana velem...

És hogy még rosszabb legyen anyukám vett egy kétszemélyes ágyneműszettet nekünk. :( De hiszen odáig se jutottunk el, hogy bemutassam neki... és ezért mondtam el neki, hogy szerintem ennek a kapcsolatnak nincs jövője, anya szerint viszont csak én vagyok önző, aki nem alkalmazkodik...

Hogyan alkalmazkodjak, amikor semmit se tervez velem, ha én nem találok ki valamit "mit szólnál, ha?" Akkor nem lesz semmi, max. Áthív egy-egy este szexre, szeretem ha elvisz kocsival ha épp ráér, meg csinál nekünk reggelit, de ennyiben kimerül a dolog. Meg a filmnézés, hogy ne kelljen beszélgetni. :(

Ennél még szinglin is kevésbé magányos az ember, vagy azt gondolja a legtöbb nő, hogy 5 hónap nem elég megítélni egy kapcsolat sorsát? Meg a szeretetnyelvünk sem közös, és nyilván ő azt sem tudja ezek micsodák, de úgy semmilyen kapcsolat nem működik, es nem érződik szeretetteljesnek, ha nem beszélget velem, és ha meg is hallgat, nem jegyez meg fontos részeket mert biztos teljesen máshol járnak a gondolatai.