Alapvetően melyik a jellemzőbb? A férfi társaságába beilleszkedő vagy önmagát onnan kivonó nő?

Ha két csoportra szeretném ebből a szempontból osztani a párokat, akkor az a két típus van, ahol a nő a párjának a baráti körébe beilleszkedve, jó kapcsolatot ápol velük és azok női párjaival, akár egy kellemes, több párból álló csapatot kialakítva, a férfi társaság párjai egymás barátnőivé válnak, vagy van az a verzió, amikor a nő nem vesz részt a férfi társasági életében, a pasi barátainak női párjaiból nem alakulnak barátságai, a férfi kénytelen a partnere nélkül részt venni a társasági összejöveteleken, akár szomorúan kontsatálva, hogy a többi haver hozza a párját és azok tök jól elvannak, ő meg mehet egyedül, mert a párja kivonja magát ezekből, mindenféle ürüggyel. Mindezt kellemetlennek megélve, mert az összes többi ember befogadóan és kedvesen viszonyult emberünk relatíve új kapcsolatához, csak ez a nő valahogy nem képes ezt a befogadó, barátságos közhangulatot eldogadni, inkább mindenféle képzettel van, hogy a többi nő lenézi, meg inkább kitalál minden marhaságot, hogy ne kelljen részt venni. Igaz, ezzel a saját partnerét valahol meg is bántja.

Szóval melyik tekinthető "normálisnak" vagy mondhatni "elterjedtnek"?