Megromlott házasság első gyerek után?

Van egy 8 hónaposunk itthon, első gyerek. Nem gondoltam volna, hogy ennyire próbára teszi a kapcsolatunkat, de egyre kilátástalanabbnak látom.

Nem tudok neki jót tenni, úgy érzem, hogy mindenért haragszik rám.

Az egyik nagy probléma, hogy szülés óta nagyon kritikus magával. Nem tetszik az alakja, hullik a haja, lóg a bőre.. Nyilván nem úgy néz ki, mint tíz éve, de közel sem olyan, ahogy ő lefesti magát. Hiába dícsérem, nem is hallja meg.

A másik az örökös hangulatváltozásai, képtelenség alkalmazkodni hozzá. Azt érzem, hogy minden gondját-baját, fájdalmát rajtam vezeti le. Mindenért is hibás vagyok. Egy darabig beleálltam, de már elengedtem, nincs értelme. Nem tudok vele normálisan beszélgetni.

Azt hiszi, hogy én jókat alszom, hogy a munkahelyem csupa móka, hogy én nem vagyok fáradt. Ezt is a fejemhez vágja. Nem fogok most senkit győzkődni, nincs így.

Ezeket már mind neki is elmondtam. Javasoltam pszichológust, de hallani sem akar róla. Nagyon sokat van a gyerekkel, így javasoltam azt is, hogy menjen, kapcsolódjon ki, menjen fodrászhoz, masszőrhöz, amit akar. Többször kértem, hogy menjünk étterembe, moziba, el van a gyerek a mamával. Egyikről sem akar hallani, majd később.

Eljutottam oda, hogy most ez nekem sok. Már gyomoridegem van attól, ha beszélni kell vele, mert úgyis leb*sz valamiért. Tényleg, szó szerint megpróbáltam vele mindent, de nem hagyja, hogy segítsek.. (aztán a fejemhez vágja, hogy nem segítek).

Nagyon régóta együtt vagyunk, szeretem és sok szép emlékünk van, de ez nekem sok lett. Nem a gyerek, mert ő egy kicsi angyal, sem az ezzel járó nyűg.

A feleségem az. Szó szerint mindent megtesz azért, hogy magára haragítson.

Aki járt már így, meddig fog ez tartani? Hogyan tudnék visszakapcsolódni az életébe? Meddig próbálkozzak?