Ha a volt párom már nem írogat nekem, akkor valószínűleg kicsit megnyugodott és nem szenved annyit? Ésm it tehetnék, hogy lenyugodjak a szenvedéseitől?

másfél évig jártunk, egy helyen dolgoztunk, igaz inkább együttérzésből jártunk, legalábbis én, és ragaszkodásból, emberi szeretetből mint szerelemből, de maióta megismertem őt sokkal együttérzőbb lettem, nagyon erős volt az amit éreztem iránta, és talán több és más mint szerelem, de erős, gondoskodni akartam róla, mintha nem is a párom, hanem egy lelkitárs, vagy a gyerekem lett volna. Azért sokalltam be mer csak a játék kellett neki, meg a sok cigi, és szórta a kevés pénzét is, nem láttam hogy fejlődne a kapcsink, és azt mondta nem akar gyereket 10 évig biztosan, pedig én 25 leszek ő meg már 32 elmúlt,

és képes ovlt apróságokon felhúzni magát úgy, hogy megijedtem tőle, bár sosem bántott testileg, és nem is rossz ember, de butának tartom őt és gyerekesnek, meg sosem tudtunk beszélni egymással, folyton veszekedtünk :(

én vettem neki bérletet sokszor, de sosem kértem érte cserébe semmit, jó érzés volt, de nem akartam h rosszúl érezze magát emiatt

sokszor nálunk aludt, nálunk evett, mikor nálam volt akkoris csak a gép előtt ült,

mikor szakitottunk igaz beleszerettem másba, de már hónapok ótak i akartam lépni a kapcsiból, végül kiléptem, és azt mnodta h adjak értelmes magyarázatot rá, megm ondta h biztos hónapok évek óta csalom őt, meg biztos mások teleetették a fejem azért szakítottam vele, pedig nem igaz, minél inkább lebeszéltek róla, annál inkább vele maradtam.

És sose másra hallgattam, csak az én érzéseimre, tudtam nem müködik a kapcsink, mer ő semmit nem tett érte, de sajnáltam mikor sírt, és hiányzott a megszokás is, meg egyfajta kölcsönös lelki támasz mégis.

Fájt nagyon, néha legszivesebben vele maradtam volna, persze akkor még nem volt mostani párom. De ha összejönnék a volt pasimmal megbánnám, mer ugyanugy veszekedés lenne, meg ugyanugy kiakadna ha terhes lennék tőle, és sajnálnám a mostani párom is, hiánmyozna, és nem viselném el ha mással lenne. Volt párom esetében viszont, emberileg annyira szeretem, hogy fontos nekem a obldogsága. Nekem semmiért nincs lelkiismeretfurdalásom, de boldogabb lennék és nem érezném h gondoskodnom kell róla, ha tudnám hogy boldog, hogy szerelmes, hogy van aki vele lenne és szeretné.

Mindennél jobban örülnék neki, féltékenység nélkül :)

Mondtam is neki hogy mivel érzi anyukája illatát, és én is néha, megm intha cirógatná őt, mesélte, így biztos vagyok benne, h az anyukája látja őt, én hiszek benne. Munkatársam lánya meghalt, az unokája meg két éves és mondta hogy ott az anya, pedig sose ismerte, szülésnél halt meg, szal biztos megjelent neki az anyu szelleme, és nem ő találta ki. Biztos hogy léteznek lelkek, szellemek, élnek, csak más dimenzióban, testen kívül :)

ja én már nem most dobtam hanem 9 hónapja

és kb 5-6 hónapja nem is láttam

az a baj, hogy ő negatív ember, és depressziós voltam, mellette nem tudtam gyógyulni sem

de egy biztos, hűséges volt, és sose voltam féltékeny mellette, mert bíztam benne, bár a csajoknak is akkor kellett csak ő, mikor én voltam neki.

Hiába nem ő volt nekem az első, és hiába voltak jobb pasijaim nála, akikbe szerelmes is ovltam, mégis ez a szakítás viselt meg a legjobban, pedig nem is ő hagyott el, hanem én őt, mégis más fájdalma jobban fáj nekem, mint a sajátomé. Nekem nem volt teher sajnálni őt, meg gondoskodni róla, vele lenni csak megszokásból, merz engem az éltet, hogy boldog legyen. sajnálni rosszabb érzés, mintha magamat sajnálnám :(

legalábbis nekem

lassan jobban szenvedek miatta, mint ő maga