Meddig érdemes várni, hogy megváltozzon? Meg fog valaha?

Számomra a legfontosabb női vonás az, ha meg tudja teremteni az otthon melege érzést. Nekem ez a nőiesség első számú forrása, nem pedig az, hogy hogy néz ki, milyen az ágyban, hány diplomája van, stb.

Barátnőmmel két éve vagyunk együtt, ebből 1,5-et együtt élve töltünk a lakásomban. Amit az előbb említettem, az nyilván nem derül ki egyből, csak hosszú idő után. És ebből a szempontból a párom óriási csalódás. Szeretjük egymást, jó köztünk nagyjából minden, kivéve ezt, ami számomra az egyik legfontosabb lenne. Eleinte hitegettem magam azzal, hogy új neki a környezet, nem érzi sajátjának, ezért olyan köztünk a felállás, mintha vendég lenne. Aztán amikor elkezdtem megemlíteni, hogy csinálhatna ezt-azt, akkor a vizsgaidőszakra fogta, hogy nincs rá ideje (egyetemista még). De mindig volt valami kifogás. Egyre inkább elkezdett frusztrálni, mert ha most képtelen minimális dolgokat megtenni, akkor később munka mellett még annyira sem fog. Gyakorlatilag már nem tudok rá a társamként, páromként tekinteni.. olyan, mintha egy gyerekem lenne, akit eltartok és főzök, mosok, takarítok rá. Tudom, hogy szörnyű ilyet még leírni is, de a szememben az egyetlen nőies dolog benne már csak az, hogy le tudok vele feküdni. Arról nem is beszélve, hogy erősen ketyeg mindkettőnk biológiai órája, szeretnék gyereket, de jelenleg egy cseppet sem tartom alkalmasnak az anyaságra.