Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ez normális viselkedés ideges embernél vagy a párom agresszív?Férfiak?
Sajnos néha nem ismerek a férjemre és nem tudom hol van az a határ ami még normális és érthető egy ideges ember reakciójaként vagy már túlzás.
Ha ideges valamiért akkor szinte mindig odacsap a kezével, öklével, ami mondjuk nem lenne nagy dolog, pl mikor szerel s nem jön össze sehogy sem… de gyakran olyankor is így reagál ha pl felhozok egy problémát, vagy olyan dolgot amit tett ès nekem nem esik jól. Miután kifejtem, dühbe gurul és olyanokat mond, hogy “megint ő a rossz szemét, elege van, neki ez nem kell, s ilyenkor vagy egy poharat vág a földhöz, vagy beüti az üveget az ajtón, majd elviharzik.
Vagy olyan esetben is agresszívnak éreztem, hogy megkért gázoljam az autót mert épp rá volt kötve az aksi egy másikra. Nekem úgy volt logikus, hogy nem tartom percekig a gázt lenyomva, hanem lenyomtam-felengedtem pár mp után, megint le- fel. Egy kis idő múlva meg rácsap az autóra, “megmondtam, hogy gázold, az ist.. b..a meg”. Nagyon rosszul esett, hogy ilyen hangnemben közölte, holott nem volt egy olyan helyzet amiben ilyen durván kellett volna reagáljon. Aztán rá pár percre kérte a bocsánatot, csak ő fázott/esett az eső stb.. vagy ha elviharzik egy óra múlva higgadtan jön vissza ès feltakarítja amit eltört.
Nincs nagyon gyakran ilyesmi, de nem értem miért veszi ennyire támadásnak, ha egy problémát hozok fel, amin dolgoznunk kéne. Főleg, hogy utána mérgesen még tönkre is tesz dolgokat.
Kettősség van bennem, egyrészt ezt nem akarom tűrni egy életen át, 8èv alatt sosem emelt rám kezet de így is ijesztő ilyenkor, így nem szivesen vállalnék gyereket sem mert félek, hogy előtte is ilyen lenne.. holott ezt csak előttem csinálja, soha senki nem nézné/i ki belőle ezt a reakciót.
Másfelől arra gondolok, hogy valamiert így vezeti le a feszkót(mint én a sirással) amit tudna kezelni, és arra gondolok, hogy nem kellene megítélnem sem őt, sem senkit a kiborulásai miatt, mert nem ez a személyiség alapja.
Azért is vagyok össze zavarodva, mert alapjáraton egy nagyon vidám, jókedélyű és nyugodt ember, aki figyel másokra, empatikus, pl ha más miatt vagyok szomorú mindig vigasztal, kedvemben jár(csak ha miatta, akkor borul ki), ha beteg vagyok ápol, gondoskodik… szóval egyszerűen nem tudom mit tegyek és gondoljak. 8 éve vagyunk együtt és közös házat terveztünk, családot…
27n
Kuka a faszi.
Most nagyon figyelj Kérdező és gondolkodj el:
Az én férjem úgy kezdte, hogy poharakat tört, kukát borított, ide-oda csapkodott.
Úgy folytatta, hogy autóból kiköpött rám, rugdosott a levegőben előttem, majd a lábamat is lerúgta egy alkalommal. Utána jött a derekam, majd a fenekem terhesen …
A gyereket nem tartottam meg és tőle is elmenekültem. Azóta elváltam nyilván.
Ne akarj ilyen életet!
42/N
Írok egy picit a másik oldalról, vállalva a lepontozást: a férjem hasonló típus. Összetörni dolgokat nem szokott, de csapkodni, káromkodni, földhöz vágni valamit, ami amúgy nem törékeny, igen. Szoktam neki mondani, hogy egy idegbeteg fasz és egyébként ezzel ő is egyetért :D Ez az egyetlen dolog, amit kimondottan nem szeretek benne, amúgy ő sem magában.
És akkor a dolog másik része: én ezt elfogadtam tőle, mivel egyébként minden másban teljesen normális. Mindig számíthatok rá, nagyon támogató, mindenből kiveszi a részét, nagyon szeret, tényleg szuper férj. Soha nem velem ordít, csak úgy a világba. 14 éve vagyunk együtt, velem egyszer sem volt agresszív. Saját elmondása szerint ő ilyenkor a világra haragszik épp, és annyi az egész, hogy így adja ki magából. Ő is utálja magát ilyenkor és nagyon próbálja kontrollálni, de tény, hogy sokkal tovább ideges, ha nem vezetheti így le. Ezt én is pontosan látom.
A gyerekkérdéshez: nekünk van kettő, már nem olyan picik, 5 és 8,5 évesek. NEM félnek az apjuktól egyáltalán. Ebben valószínűleg az is benne van, hogy én eleinte mindig elmondtam, hogy apa nem rátok haragszik, csak így nyugszik meg, ne figyeljetek rá ilyenkor. Egyébként nekem is ez a taktikám, teljesen ignorálom ilyenkor, hagyom, hogy kidühöngje magát, aztán 2 perc múlva semmi baja. Ezt a gyerekek is elég gyorsan megtanulták, ők is így tesznek, egyáltalán nem ijednek meg tőle. Ebből a szempontból szerintem az én reakcióm elég sokat számított.
Én nem mondom, hogy maradj vele, azt se, hogy ne, ez a te döntésed. Viszont nincs olyan ember, akiben nincs hiba. Nekem ez elfogadható volt, még ha idegesít is, mert minden más, ami nekem fontosabb, rendben van. Azt csak te tudhatod, hogy neked ez az elfogadható kategória vagy éppen ez az, amit nem bírsz lenyelni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!