Biztonsagban erzed magad a baratod/ferjed mellett nokent?

Szerintem nincs benned hiba. Független nőként mondom azt, hogy aki azt mondja nem számítanak ezek a dolgok , az hazudik.

Egy céltudatos nőnek igenis fontos, hogy lássa a biztonságos jövőt, és ne a majdcsak lesz valahigyban éljen.

Jogosan gondolod azt, hogy igényed van arra, hogy ha gyermeket szeretnètek ezen ne kelljen agyalnod

Abszolút egyetértek veled. Attól, hogy ezt sok magát férfinak gondoló lény leköpi, még nem lesz szégyen. Az szégyenkezzen, aki férfi létére nem tudja azt elérni, hogy minden szempontból biztonságban érezd magad mellette.

Ez nem luxus igény, ez alap.

Egyébként a független nők egy jelentős része sem úgy tervezte, hogy ő egy személyben lesz a férfi és a nő is a saját életében, csak hát amikor nincs alkalmas férfi a választékban, akkor magáról kell gondoskodnia.

Én is független nő vagyok saját ingatlannal, vállalkozással, és nem érzem jól magam így. Csak hát ha leadnám az igényeimet és összejönnék egy életképtelennel, aki nem stabil, még rosszabbul érezném magam.

Ehhez nyilván szerencse is kell, hogy találj egy olyan társat, akivel pontosan összepasszoltok, és megtaláljátok a másikban amit kerestetek, akármi is legyen az.

Én például olyan férfi vagyok mint amit leírtál, és én meg eddig az összes páromtól azt kaptam, hogy el akarom nyomni őket, meg irigy vagyok a sikereikre, és hímsoviniszta vagyok, stb..

Szerintem ez teljesen normális.

Én is egy önálló ember vagyok, van munkám, mindent meg tudok magamnak szervezni, csinálni, de mikor párkapcsolatban vagyok, elég tradicionális értékeket képviselek, nem szeretek azon stresszelni, hogy minden pénteki randit én szervezzek meg, vagy hogy a másikra egy nagybevásárlást se lehet mikromenedzsment nélkül rábízni, vagy hogy nekem kell a nyaralást lefoglalnom mindig, mert a másik l-szrja, vagy hogy akkor is én főzzek, mikor beteg vagyok, vagy hogy a másik egy komolyabb döntést nem képes meghozni.

ÉN nem gondolom, hogy ettől bárki aranyásó lenne. Lehet hogy ez a mai PC világban ciki, de szerintem igenis egy férfi feladata az, hogy anyagi és érzelmi biztonságot teremtsen a párkapcsolatban, mert abban tud egy nő kiteljesülni és kibontakozni, és a maximái odaadást nyújtani.

Aztán persze, más az emberek személyisége, vannak nők, akik dominánsabbak, meg kevésbé domináns férfiak is vannak, ez így rendben is van, de ahogy egy dominánsabb nő is teljesen normális és oké, az is normális, ha egy nő egy karakánabb, erősebb párra vágyik, és szeret inkább a szubmisszívebb szerepben lenni. Ez a szerep persze nem feltétlen kell, hogy együtt járjon a teljes kiszolgáltatottsággal, sőt, ha ez a teljes kiszolgáltatottsággal járna, akkor az nem is lenne egészséges kapcsolat.

#4 azért megvan a másik véglet, aki irányítani akar, elnyomni és tényleg hímsoviniszta, önző, nem veszi figyelembe a másik igényeit, hanem majd ő megmondja, mert ő a főnök.

Sokan àtesnek ebben az országban a ló túloldalára és sok esetben a semmire verik a mellüket, mert pusztán fasz van a lábuk között, de nem tettek le semmit az asztalra.

6-os!

De a kérdés nem róluk szólt! Teljesen fölösleges idehozni ezt megint. Tudod minden nő szabadon eldöntheti, hogy kivel akar együtt lenni.

Én egy viszonylag karakán és határozott nőnek tartom magam, a férjem is az.

Az elvárásom ugyanaz volt, mint neked, nem akarok én lenni a domináns fél a kapcsolatunkban, de azt sem szeretném, hogy a másik fél vegye át mindenben az irányítást felettem/nélkülem. Na erre volt nehéz megfelelő párt találni. A férjemmel az elején sokszor éreztem azt, hogy két dudás nem fér meg egy csárdában, olyan vitáink voltak, hogy a hajam égnek állt néha, de aztán viszonylag gyorsan megtanultuk kezelni egymást és teret engedni egymásnak. Nem arra koncentrálunk, hogy legyűrjük egymást, hanem hogy felemeljük. Ha tudom, hogy valamiben jobb a férjem, hiába tudom, hogy én is megtudom oldani, "előre engedem", ő csinálja és így van ez a férjem részéről is. Amikor megismerkedtünk, ő keresett többet, amikor várandós lettem, éppen én. Simán megéltünk, de visszamentem a kislányunk egy éves korában dolgozni 1-2 napra, mert az én lelkemnek hiányzott a kizökkenés, az agyamnak a gondolkozás, ő pedig 100% mellettem állt, megoldottuk a logisztikát hozzá. Szóval a kérdésedre a válasz az, hogy igen, minden szinten biztonságban érzem magamat mellette. És nem, szerintem nem lehet ezt egyértelműen az anyagiakra vetíteni, mert nem csak az ad biztonság érzetet. Kell hogy legyen érzelmi biztonság érzetem is egy férfi mellett, aki támogat, ha éppen nem vagyok jól, vagy én is támogatni tudom őt hasonló helyzetben. Nálunk most a gyerekvállalással járó krízis, a szerepek jelentős változása a legfrissebb élmény, ami miatt bizonyosságot nyert, hogy igen, biztonságban érzem magamat a házasságomban.