Beteges féltékenység tönkre tud tenni szerelmet?

Átalakul a reflex önvédelemmé.

Eleinte pl a csokira összefut a nyál a szàdban. Ha meglàtod a barátod megdobnan a szived.

De ha csak sorozatban "pofonokat" kapsz verbálisan vagy nonverbálisan, akkor a reflex átalakul és amikor meglátod, egy ido mulva nem a szived dobban meg, hanem a gyomrod szorul görcsbe.

Szakitas utan amig nem elég erös még a félelem önvédelmi reflex, addig szoktak visszajàrni ujabb pofonokért a gyász fájdalma miatt.

Teljesen normális, hogy elmúlik. Ha csak a rosszat kapod, állandó balhé, negatív légkör, nem tudsz felszabadult lenni, akkor nem leszel boldog. És így nagyon könnyen ki lehet ábrándulni.

Ne magyarázkodj, hogy te tényleg szeretted. Nem mindegy már mit csipog, ha már szakítottál?

Volt amikor szerelmes voltál, de már nem vagy az, pont. Épp emiatt a szakítás sem visel meg annyira. Ennyi. Teljesen felesleges belemenni vele a vitába, hogy ki mit érez, meg mi volt. Ha nem áll le, akkor törlés, tiltás. Sose szabadulsz meg tőle, ha továbbra is tartod vele a kapcsolatot.

"A válasz ezekre mindig az, hogy ha igazán szerettem volna, akkor nem hagytam volna/bántana a szakítás."

Ezt ki mondja?

Aki féltékenykedett?

Mert, akkor tudod mennyit ér a szava. Semennyit, mert erre nincs mentség.

Vagy az áldozat mondja?

Mert, akkor nem helytálló.

Ha valami mérgező, akkor nincs más megoldás.

A felszabadultság érzése a normális.