Ha a férfi testvéreinek számít a nő státusza, anyagi helyzete, akkor nem lehet tartós és harmónikus a kapcsolat? Adott egy viszonylag jól induló férfi-nő barátság, amely fél-egy év alatt párkapcsolattá fejlődik.

Sürgetni nem tudom az esküvőt, de érzékeltetem vele, hogy olyan erőfeszítéseket teszek a boldogulásom érdekében, amilyet csak tudok. Visszajelzései alapján elégedett is, meg nem is.

Menetközben rájövök, hogy milyen lehetőségeket nem vettem addig észre. Igyekszem azt is pótolni üres időmben.

Azt értékeli igazán, hogy érzelmileg - és ezáltal erkölcsileg - erős támasza vagyok. Tegnap este mondta, hogy annyit számítok most, mint "egy falat kenyér" - valahogy így. Támadásoknak van kitéve a családjában és bizonytalan az egész hátralévő élete (nyugdíjas.)

Esetleg ha volt valaki hasonló helyzetben az segítene a történetével.

Nyilván nem az idősebb korosztály jár fel ide erre a fórumra, de hátha akadnak kivételek.

Esetleg a fiatalabbak tudnak ilyesmiről.

Gyerek már nem lesz egészen biztosan. Idősebb korosztály vagyunk. Írtam, hogy nyugdíjas. Nem tudja elölről kezdeni az életét elmondása szerint.

Egyáltalán nem is hittem abban, hogy párkapcsolatom lesz. De mégis sikerült (régebben is szimpatikusak voltunk egymásnak.)

Felötlött benne, hogy "akár az is lehet."

Valamilyen szintű elköteleződés. Ha más nem, legalább összeköltözés.