Volt olyan, hogy a párod hobbija tette tönkre a kapcsolatot? Nektek hogyan történt?

A jelenlegi kapcsolatomnak még nincs vége, de én már nagyon szenvedek miatta.

A párom fotózik, és úgy látom, hogy ezen kívül nem érdekli semmi, sajnos már én sem. Az első 5 hónap volt rendben (számomra az udvarlós időszak) de azóta szinte sehova nem jön el velem. Amikor hétvégén nála vagyok (külön élünk) akkor SEMMIT nem csinálunk együtt, hiába hívom el sétálni, vagy bármi, nem vevő semmire, mert az a válasza, hogy "én csak akkor megyek bárhova, ha lehet valamilyen érdemleges fotót csinálni". Legutóbb annyira berágtam rá, hogy fogtam magam és hazajöttem tőle. De sajnos nem csak tájképeket csinál, portréfotókat is vállal, és nyilván a hölgyek jelentkeznek leginkább hozzá. Eleinte abszolút nem zavart, nem is vagyok féltékeny, inkább az bánt a legjobban hogy a nőcskékkel elvan, beszélget velük, én meg jóformán le vagyok tojva.

Akartam vele beszélni a problémákról, de azt mondta ha ez zavar engem, nyugodtan menjek, ott az ajtó. (Ebből látszik mennyit érek neki, csak fáj mert én tényleg szeretem őt.)

Az ezelőtti kapcsolatom egy motoros sráccal volt. Állandóan a műhelybe szerelgette a Simsonjait, akkor is amikor nála voltam. Volt, hogy 5 órán keresztül csak ültem bennt a házában, aztán ott is úgy megsértődtem hogy inkább hazajöttem. Hétvégére mindig szerveztem a kirándulós/vacsorázós programokat, de ő nem akart jönni velem sehova, volt hogy az utolsó pillanatban mondta le, mert neki sürgősen szerelni kell a motort, mert a haverokkal motoros találkozóra megy, meg egyéb hasonló dolgok.

Lehet hogy velem van a probléma, mert túl sokat várok el. Vagy szimplán csak nyomi vagyok, mert vagy az ilyeneket, vagy a kihasználó embereket fogom ki.