Szakítsak vele vagy mit csináljak? 36/F

Az élettársam miután haza jövök a 10 órás munkából akkor vagy általában rá 1-2 órára haza jön. És elkezd velem ordibálni, torkaszakadtából úgy, hogy az egész lépcsőház hallja, hogy mi az, hogy én nem mosogatok el és nem takarítok ki amikor ő oda van. És többször a fejemhez vágta, hogy dögöljek meg, eltaposni való szutyok féreg vagyok meg már a barátnőinek is kibeszélte a saját párját. Megjegyzem nem dolgozni mert nem dolgozik azóta sem hanem a barátnőivel nevetgél, költi el a körmére, szépség ápolási termékekre a pénzemet. Szerencse, hogy a fél fizetésemet magamra teszem félre amiből az albit és rezsit is mindig én fizetem. Abba néha mondjuk bele ad abból a pénzből persze amit neki szánok én ugye. Ezeket meg mondtam neki is, most megmondtam neki, hogy egy lusta semmi nem, hogy nem dolgozik de a női munkákat sem csinálja meg. Főzni is csak akkor szokott amikor neki kell valami. Erre ő hozzám vágta azt, hogy amikor még nem laktunk együtt volt egy hosszabb idő amikor munkanélküli voltam. És azt mondta, hogy a nők megtehetik. De az a férfi aki kihagyás nélkül 18-20 éves korátol 60-ig nem dolgozik az nem férfi. Még az egyetemistákat is lenézi. Nem tudtam sokáig dolgozni ,mert a múltban történtek dolgok akkor bevallom 1,5 évig kb a szüleim tartottak el és akkor még nem gondolkoztunk össze költözésen. De elkezdtem megint és 2,5 éve dolgozok mivel magamra vagyok utalva mostmár szünet nélkül. Megbeszéltük azt, hogyha össze költözünk okkor viszont neki is elkell mennie dolgozni. Mert azelőtt úgy voltam vele, hogy leszarom mennyire költi a szülei pénzét az ő dolga és a szüleié mennyit adnak neki mert nem vagyok olyan ember. Úgy vagyok vele, hogy akkor elég elkezdeni mert egyszer úgy is dolgoznia kell mindenkinek. És akkor úgy is elkell kezdeni ha megakar élni az ember. De úgy látom ez csak a magányos nőkre és férfiakra igaz sajnos. Vannak még férfi, nő ismerőseim akik 25 egy kettő még 30 éves kor felett is szülei nyakán lógtak. Úgy, hogy nem is tanultak, vagy volt 1-2 pihenő évük legalább. Érdekes mindegyikből lett valami nők és a férfiakból is 35 felett. Van aki két gyermekes családapa és teljesen jól eltudja tartani a családját. Én is 28 évesen kezdtem, nem jártam ki egyetemet de van kettő szakmám is. Persze érettségim is. Közöttük egy 5 éves informatikusi szakma. Amiben jelenleg is dolgozok. Bevallom két év lazálásom nekem is volt huszon évesen. És akkor okom sem volt rá erre. De ő mikor összeköltöztünk eleinte mindig kereste a kifogásokat, pár hónap múlva már tényleg elkezdtem mondani neki, hogy mostmár nincsennek ott szüleink. Az enyémek már amúgy sem tudnának 65-höz közel eltartani lassan nyugdíjba kell menniük jól bírják és elvileg öt évig tudják csinálni még, de örülök annak, hogy végre már nem velük kell, hogy együtt éljek neki a 50 éves szülei viszont majd eltudják ha szépen dobom. Én pedig az egész vagyonomat költhetem magamra. És mostmár tényleg kezd elég lenni mert több mint 2 éve nem dolgozott semmit. A fiatalkorát úgy gondolom elég jól kiélte lehet, hogy még csak 27 éves de ő is összeakart költözni szóval mostmár ideje lenne ha ehhez viszonyulna ő is. Egyetlen esetben érteném meg a dolgot amúgy akkor, hogyha gyereket vállalnánk és pár éves koráig kellene olyan aki felügyeli. De nem ő lesz a gyerekeim anyja. Szóval szakítsak vagy legyek erős személyiség és adjak neki esélyt a változásra? Persze csak úgy, hogy megmondom neki, hogy vagy befejezi ezt és beletesz ő is a háztartásba vagy tudja merre az ajtó?