Szerintetek mit csináljak? Szakítsak?

A barátommal lassan egy éve, hogy találkoztunk. Bár elég nagy korkülönbség van, mégis már elsőre egy hullámhosszon voltunk és imádtuk egymást. Én legalábbis úgy éreztem, hogy minden jó. Aztán mindig valamiért csak keveset tudtunk együtt lenni. Dolgozott, vagy más dolga volt mindig. Igazából együtt nem mentünk el soha sehova. A szülinapomon se csinált semmit, csak adott egy csokit amiről pont akkor egy hete beszéltem neki mennyire gyűlölöm és önszántamból sose ennék belőle, de nem is ez a lényeg. Hanem úgy fél év után a születésnapom után megnéztem az üzeneteit, mert annyira gyanús lett már, hogy mindig fontosabb valami. Hát be is igazolódott a sejtésem, hogy rajtam kívül még vagy harminc (bár túloznék, de szó szerint) nőnek teszi a szépet és hívja, hogy találkozzanak. Akkor nagyon kiakadtam, egy világ dőlt össze bennem, bíztam benne. Bár egyébként mindegyik nő ignorálta. Utána annyira magyarázott és könyörgött meg minden, hogy együtt maradtam vele, de azóta bennem semmi sem ugyanaz. Egyszerűen nem bírok benne megbízni, nem érzem magam elég jónak. Erre rátesz az, hogy azóta is minden fontosabb nálam, nőnapra sem adott, mondott semmit. Párszor azóta elmentünk egy-két helyre, de úgy igazán még kevesebbszer voltunk együtt, mert mindig rohan valahova. Csak szexre van idő, de van, hogy arra se. És akkor sincs előjáték, hangulat, egyszerűen nem tesz semmit. De néha még megnézem és látom, hogy instagramon bombázókat nézeget, ettől pedig annyira érdemtelennek érzem magam. Ha szólok neki, hogy töltsünk el együtt több időt, nem érzem jól magam, bármi akkor bocsánatot kér és magyaráz, de állandóan ez van. Viszont nem változtat semmin. Ha kérek tőle valami fontosat természetesen azt se csinálja meg (pl.fontos iratokban kéne a segítsége, vagy csak levinni a szemetet). Így, hogy nincs semmi időnk, beszélgetni sem nagyon tudunk. Egyre távolabb érzem magam tőle. Ő mindig azt mondja, hogy szeret, de ennyi. Ráadásul annyi nőnek írta gyanezeket, hogy nem hiszem el, amit mond. Egyébként másban ez nem mutatkozik meg. Én rengeteget tettem érte, csak azért nem írom le mert így is nagyon hosszú már ez a szöveg. Igazából olyan az egész, mintha valami szexpartnerem lenne, akivel néha beszélgetünk és, ha kell akkor segítek neki. Persze, ha mondom neki, akkor rögtön kibeszéli, hogy nem így van.

Nem tudom, mit csináljak. Érzelmileg nagyon kötődöm hozzá, fontossá vált nekem, de egyre jobban kizsákmányolva érzem magam. Állandóan könyörgöm, kényszerítenem kell, hogy együtt legyünk legalább kicsit több ideig, de egyre kevesebbet van jelen. Azt érzem, hogy nem is akar velem lenni. Néha azt is, hogy már szexelni sincs annyira kedve.

Magányos vagyok. Sokszor akartam vele szakítani, de mindig meg akarja beszélni és könyörög, mindent megígér, magyaráz és utána minden olyan szépnek tűnik. Néha van, hogy jól érezzük magunkat, de ilyen igazi együtt eltöltött minőségi idő nincs, számítani se tudok rá és a szavát se tartja soha. Pl. azt mondja, hogy egykor találkozunk aztán két órát várok rá mire tényleg előkerül. Akkor persze bocsánatot kér, de úgy unom már. Más nőkhöz (akikkel még csak nem is csókolozott) pedig verseket is írt, hozzám persze nem. Ha megkérdezem tőle miért, akkor azt mondja, hogy nem tudta a kapcsolatunkat bele építeni egy szövegébe se és ez nem így működik. Nem látom semmi megnyilvánulását annak, hogy tényleg számítok neki én is. Nagyon egyoldalúnak érzem és egyre távolabbnak ezt a kapcsolatot.

Mit csináljak? Szakítanom kéne?