Velem van a baj, hogy nem tudok a barátnőm mellé állni, és sajnálom, hogy kirúgatta a kollégáját? Hazudnom kell ha nem akarom hogy kidobjon?

A barátnőm 31 éves, én 29.

Jött hozzájuk egy új kolléga aki egy 22 éves egyetemista srác.

A barátnőm teljesen oda volt tőle, hogy milyen szorgalmas, okos, ambiciózus srác. Ellenben ahogy egyre többet beszélgettek, a srác "beszólogatott" neki. Először annyit mondott, hogy szerinte a barátnőmnek már semmi értelme elkezdeni megtanulni programozni, mert már túl idős ennyire új dolgokhoz, és mire lenne bármi karriere, addigra egészséges embernek már annyi idősen leáldozóban van és inkább ott tart már, hogy fiatalokat tanít.

Aztán később egy olyan megjegyzést tett, hogy nagyon jó a karrierútja már most is, jól teszi, hogy jobban hajt most mint a nők általában szoktak, mert a gyerekvállalás majd sajnos lecsitítja, és nehéz lesz utána, de semmi baj, már van, aki tartja majd a frontot helyette addig is (és ekkor kacsintott), de rögtön hozzátette, hogy csak viccelt, mert vszeg látta, hogy véresen komolyan vette.

Harmadjára pedig, egyszer szóbakerült, hogy én fiatalabb vagyok nála, és akkor annyit mondott, hogy "már mindent értek", de ennél nem fejtette ki jobban.

Ezek után a párom feljelentette a srácot a HR-en.

A HR-esek (nők) "elbeszélgettek" vele, amelynek olyan összeveszés lett a vége, hogy a fiú inkább eltávozott (kölcsönösen jó ötletnek tartva, nem kértek belőle többet, de ő sem a cégből).

Én nem tudom, mit reagáljak erre, erőltetetten nyögtem neki ki pár mondatot. Igazából ez egy olyan dolog, hogy mindig is undorítónak tartottam, amikor valaki árulkodó, besúgó volt és kicsinált valakit, csak mert olyan dolgokat mondott, ami neki nem tetszik. Nekem ez az egyik rémálmom, főleg a mai világban.

A srác dörgedelmes "köszönőlevelet" írt neki fb-on, ma már azt mutogatta nekem, és várja, hogy fikázzam, alázzam, de közben meg úgy gondolom, hogy igaza van, frappánsan és jól ír. Tulajdonképpen nem is csak az a bajom, hogy nem tudom, mit mondjak a barátnőmnek, hanem rendesen haragszom rá, amiért így viselkedett, nem ilyennek ismertem meg.