Mi a véleményetek erről az egészről?

Van egy srác, aki 19 éves én 20 vagyok és anotalkon botlottunk egymásba, tök jól elbeszélgettünk így átmentünk snapre,es elég nyomulos és nyálas volt, és úgy írt nekem mintha a szerelme lennék, én pedig mondtam neki hogy ezt fejezze be hisz nem is ismerjük egymást. Én már az elején elmondtam hogy csak alkalmi kapcsolatot szeretnék, mivel túl sokat csalódtam és nem álltam készen egy komolyabbra, és nem rég voltam túl egy nagyon fájdalmas szakításon. Az elején sajnos elég visszautasítóan bántam vele, mivel gyerekesnek és éretlennek tartottam(mondjuk most is éretlennek tartom)

400km van köztünk.

Aztán lejött hozzám, lefükdtünk és nagyon megvolt köztünk az összhang a vonzalom.

Ezekután még nagyon sokat beszélgettünk,videóchateltünk szinte mindig azonnal vissza írt, még az otthoni feladatok ellátása közben is videóchateltünk, sokszor találkoztunk még, minden nagyon jó volt, csak még nem teljesen mertem önmagam lenni, nem bontakoztam ki, és mindig éreztem magamban egy olyat: hogy visszafogom magamat, mivel én nagyon lelkis vagyok én nagyon szeretem megosztani a partneremmel ha valami rossz dolog történik velem, ami miatt ideges vagy szomorú vagyok, de vele nem igazán osztottam meg mert ő sem velem, és nem is éreztem azt hogy érdekelné, így elfolytottam magamban.

Egyszer ittunk, és lerészegedett picit, ahol azt mondta nekem: szeretlek. Erre én picit furán reagáltam, nem számítottam rá, hogy ennyi idő után ezt mondja nekem, szerintem vissza utasítóan viselkedtem.

Erre később rákérdeztem, hogy igaz e, azt mondta nem csak az alkohol, blabla, kimagyarázta.

Ekkor én már éreztem iránta.

Aztán találkoztunk, az ezutáni találkozó után változott meg teljesen, már nem írt azonnal vissza ahogy ezek előtt, nem hívott annyiszor, stb.

Ezt elmondtam neki,hogy nekem szarul esik, és hogy miért van ez?

Ő maga sem tudta megmagyarázni..

Vártam, hátha változik valamit a dolog..

Bevallottam neki az érzéseimet,hogy szerelmes vagyok belé, amire ő azt mondta hogy benne még nem alakult ki..

Nagyon csalódott voltam, hisz úgy viselkedett és azt éreztette velem hogy ő nagyon szerelmes, és nem hiába utazott szerintem mindig 400km-t, volt olyan amikor meglepett engem, munkából haza érve itt volt nálunk.

Telt múlt így az idő, és megkérdezte tőlem hogy lennék e a barátnője, igent mondtam persze. Azt mondta hogy szeret, és szerelmes belém.

De ugyanúgy amikor online beszéltünk, nem éreztem magamat fontosnak, mindig minden más fontosabb volt, nem hívott inkább tv-t nézett stbstb. És rám sosem volt már ereje...

Most találkoztunk volna , most én mentem volna hozzá, de sajnos beteg lettem, ő pedig nem féltette a családját hogy elkapnák tőlem, ami persze nyilván érthető, szóval így nem találkoztunk.

Nekem ez is szarul esett egy picit, főleg hogy már 2 hete nem láttuk egymást, és így még kb 2 hétig nem is láttuk volna egymást.

Az egész alatt nagyon bizonytalannak és határozatlannak éreztem.

Meg sokszor furán jönnek le nekem dolgok, van olyan amikor munka után fáradtan találkozik a haverjaival késő estig(amivel semmi bajom nincs) miután haza ér egyből bealszik, és akkor is ez van amikor nem találkozik a haverokkal hanem munka után egyből alszik, itt nyilván nem az lenne a lényeg hogy ne aludjon, hanem hogy ha 8kor ér haza akkor is, de azért arra van ereje hogy haverokkal menjen, de rám soha nem lenne egy kis ereje.

+egy csomó lány ismerőse van, és olyan képeket lájkolgat ahol mutogatják magukat, ami engem zavar főleg hogy alapból azt érzem nem vagyok neki elég jó így még aztán pláne.. ezt már szóvá tettem neki, de őt ezzel lehangoltam...

És olyan lánnyal találkozik, akinek tetszik, nem ő hívja őt hanem a haverjai. Neki hogy esne ha egy olyan srác társaságában lennék akinek tudom hogy tetszem, hiába nem én hívtam megmondanám a többieknek hogy találkozzunk nélküle.

Ez tiszteletlen szerintem..

És így úgy döntöttem, hogy felhívom és elmondom neki hogy nekem ez így nem megy, hogy szarul esik hogy így viselkedik velem, hogy szarik a fejemre, és mondtam neki hogy én már nem szeretném ezt így tovább folytatni.

Nyilván szerettem volna, hogy úgy reagáljon rá, hogy mostantól akkor megtesz mindent az én boldogságom a mi boldogságunk érdekében mindent de sajnos nem.

Este felhívott és elmondta hogy sokat gondolkodott, hogy a távolság miatt jobb lenne ha vége lenne. Nem akar engem folyamatosan bántani, hogy én egy csodálatos lány vagyok és hogy sajnálja hogy nem tudta nekem azt megadni amit érdemlek.

Sokat beszélgettünk, úgy mint még soha sem, és lehet csak beképzelem de a szemeiben láttam(Mindig láttam) a szerelmet, hogy szerelmes belém.

Azt mondta ugyanúgy szeretne velem beszélgetni, és tudni rólam hogy mi történik velem majd ezekután, hogy szeretne látni engem mosolyogni és boldognak látni, és hogy maradjunk barátok.

Nem igazán értem, hogy miért kezel úgy még mindig mintha a szerelme lennék, meg miért akar még beszélgetni?

Elszólta magát, fél hogy találok valaki mást.

Teljesen összezavar folyamatosan, nem értem hogy mit akar?

+nem tudom hogy befolyásoló tényező e, de szerintem még mindig nem tette magát túl hogy a szülei elváltak. Az anyjának folyamatosan megkell felelnie és nagyon sok teher zúdul a nyakába, nagyon sok mindent kell csinálnia még munkán és sulin kívül. És folyamatosan kapja, hogy nem halad az otthoni dolgokkal stbstb. Szerintetek ez befolyásolhatja az egészet?

Nagyon visszahuzódó amúgy, és nem meri kifejezni az érzéseit, sokszor a véleményét sem meri elmondani.

Amúgy mind ez kb 2-3 hónap leforgása alatt történt.