Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Párom szeretne gyereket, én viszont nem. Mit tehetünk?
Én elváltam, van már gyerekem. Párom két évvel fiatalabb nálam, ő most 32 éves. Gyermektelen és nős sem volt soha. A kapcsolatunk fantasztikus. Együtt élünk így hárman, családdá kovácsolódtunk, sajátjaként szereti a kislányomat és ez szerencsére kölcsönös.
A kapcsolatunk elején ő határozottan kijelentette, hogy családot akar alapítani és szeretne saját gyereket is. Én mindig is ódzkodtam még egy szüléstől és az újabb gyerekvállalás okozta nehézségektől, ezt neki is elmondtam. Végül arra jutottunk, hogy ezt még hagyjuk kiforrni egymásban, magunkban.
Boldogok vagyunk, minden passzol, minden tökéletes, én a házasságom után el sem tudtam volna képzelni, hogy van, akivel ennyire jól tud működni minden. És ezt nem a rózsaszín köd mondatja velem, már több mint két éve együtt vagyunk, egy éve együtt is élünk és neveljük a gyerekemet.
Most azonban ismét fel-felbukkan a kérdés kettőnk között és bár kategorikusan soha nem zárkóztam el (csak a félelmeimet kommunikáltam felé), úgy érzem, mintha átverném minden egyes nap :(
Az álláspontok nagyjából közeledtek, mert ő több gyerekre vágyott korábban, most már megelégedne eggyel is, de szeretné, ha az az egy lenne. Bennem viszont nem jött el a várt áttörés a kérdésben. Sőt, egyre inkább érzem azt, hogy ezt a tökéletes harmóniát nem akarom egy gyerekkel kettévágni (nem alvás, fáradtság, frusztráció, libidócsökkenés, hormonális változás stb.).
Fogalmam sincs, merre tovább! Vagy elérkeztünk a válaszúthoz, ahol jó eséllyel szétválunk? Rettenetes még belegondolni is. Akinek volt hasonló tapasztalata, kérem, ossza meg velem.
Köszönöm!
válasza:"Te nem szereted eléggé ezt a pasit, a többi csak kifogás. Ha egy nő szerelmes, van olyan pillanat amikor azt érzi ETTŐL a pasitól akarok gyereket."
Mekkora rohadt nagy ámítás.
Ez rád igaz. Ha TE szerelmes vagy, gyereket akarsz. Senki másnak az érzelmeivel nem vagy tisztában.
válasza: válasza: válasza:Én is sokat gondolkodom ezen mostanában. 32 vagyok, van egy kisfiam, akit mostmár inkább én nevelek...
Ismerkedés során nálam szempont, hogy mivel én már nem vágyom több gyerekre, a másikkal ebben egyet kell értenünk, vagy inkább bele se menjünk. Tudom, soha ne mondd, hogy soha, de én ugyanígy érzek most, ahogyan Te is. Emiatt főképp idősebb férfiakkal ismerkednék szívesen, a velem egykorúak mind családra vágynak (ami amúgy teljesen érthető).
13. válaszoló!
Igen, igen. Én gonosz vagyok, ő meg mérföldes balek :) Bár nem ez volt a kérdés. Sajnálom, hogy mindezen megállapításra elfecséreltél bruttó másfél percet az életedből.
14. válaszoló!
Köszönöm szépen, hogy leírtad a tapasztalatodat és teljesen igazad van, ebben egyet kell érteni. Én ott hibáztam nagyot, hogy fenntartottam annak lehetőségét, hogy még változhat ez bennem, hiszen az akkori élethelyzetemben teljesen érthető módon nem a közös gyerek gondolata volt a prioritás, ugyanakkor nagyon bíztam benne, hogy később majd semmire sem vágyom jobban. Őszintén akarom, hogy ez változzon bennem, de sajnos továbbra sem érzem, hogy én ezt elölről akarom kezdeni.
Ugyanakkor a legnagyobb hiba, amit mindketten folyamatosan elkövetünk, hogy bár ismerjük egymás érzéseit, nincs egyikünk részéről sem tisztázásra igény. Illetve tisztázásra még lenne, de szerintem egyikünk sem meri meglépni, hogy belekezdjünk a sorsfordító beszélgetésbe.
Szerintem ha nem beszéltek róla két opció van
Az egyik hogy beletörődik nem akar elveszíteni titeket és veled marad, de egy életre benne marad a tüske és akár elhidegül tőled.
A másik hogy betelik nála a pohár és megcsal, vagy szó nélkül lelép mert a saját gyermek iránti vágya túl erős lesz.
válasza:10es vagyok és a 16os hozzászólásodban tökéletesen leirtad a mi helyzetünk es mi is igy vágtunk bele mindenbe.
9éve vagyunk együtt.
válasza:Köszönöm így utólag is még egyszer a válaszokat.
Hátha valakinek, aki erre jár, hasznos lehet a történetem: végre elkezdtünk beszélgetni a témáról napról napra egyre többet. Eleinte nagyon kellemetlen volt az egész, de aztán kiderült, hogy azért, mert mindketten csak feltételezéssel voltunk a másik iránt. Végül kiderült, hogy ő legalább annyira fél gyereket vállalni, mint én (pedig neki még nincs saját).
Elmondta, hogy félti az életünket, hogy minden megváltozik, ne adj Isten megszűnik ez az összhang, kimerültek, fásultak leszünk stb. Én pedig megdöbbenve hallgattam, és közben rájöttem, hogy én ugyanezért nem akartam ebbe belevágni. Úgyhogy rengeteg időt szántunk arra, hogy ezeket a félelmeket átbeszéljük és most ott tartunk, hogy én magam is többször eljátszok a gondolattal, hogy esetleg szülnék gyereket ennek a csodálatos és őszinte férfinak.
Az én konzekvenciám tehát: kommunikáljatok minél többet, őszintén és támogató módon és sokkal több felszínre jöhet, mint várnátok <3
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!