Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Párom szeretne gyereket, én viszont nem. Mit tehetünk?
Én elváltam, van már gyerekem. Párom két évvel fiatalabb nálam, ő most 32 éves. Gyermektelen és nős sem volt soha. A kapcsolatunk fantasztikus. Együtt élünk így hárman, családdá kovácsolódtunk, sajátjaként szereti a kislányomat és ez szerencsére kölcsönös.
A kapcsolatunk elején ő határozottan kijelentette, hogy családot akar alapítani és szeretne saját gyereket is. Én mindig is ódzkodtam még egy szüléstől és az újabb gyerekvállalás okozta nehézségektől, ezt neki is elmondtam. Végül arra jutottunk, hogy ezt még hagyjuk kiforrni egymásban, magunkban.
Boldogok vagyunk, minden passzol, minden tökéletes, én a házasságom után el sem tudtam volna képzelni, hogy van, akivel ennyire jól tud működni minden. És ezt nem a rózsaszín köd mondatja velem, már több mint két éve együtt vagyunk, egy éve együtt is élünk és neveljük a gyerekemet.
Most azonban ismét fel-felbukkan a kérdés kettőnk között és bár kategorikusan soha nem zárkóztam el (csak a félelmeimet kommunikáltam felé), úgy érzem, mintha átverném minden egyes nap :(
Az álláspontok nagyjából közeledtek, mert ő több gyerekre vágyott korábban, most már megelégedne eggyel is, de szeretné, ha az az egy lenne. Bennem viszont nem jött el a várt áttörés a kérdésben. Sőt, egyre inkább érzem azt, hogy ezt a tökéletes harmóniát nem akarom egy gyerekkel kettévágni (nem alvás, fáradtság, frusztráció, libidócsökkenés, hormonális változás stb.).
Fogalmam sincs, merre tovább! Vagy elérkeztünk a válaszúthoz, ahol jó eséllyel szétválunk? Rettenetes még belegondolni is. Akinek volt hasonló tapasztalata, kérem, ossza meg velem.
Köszönöm!
válasza: válasza:Köszönöm az eddigi válaszokat.
Mi úgy ismerkedtünk meg, hogy tudta, hogy nekem se a házassághoz, se a gyerekvállaláshoz nincs többé kedvem. De én ekkor épp egy horrorisztikus válás kellős közepén voltam. Szóval a kérdés megfordítható: ő minek ment bele, ha ezt tudta rólam. És egyből tudom is a választ: azért mentünk bele, mert emberileg tökéletesen passzolunk. Az értékrendünk egymás kiegészítői. A világlátásunk teljesen azonos. Jó együtt lenni, jó beszélgetni, jó csak ülni némán egymás mellett, jó egymást szeretni. Aztán később előjött ez a téma többször is, akkor mindig kicsit árnyalódott mindkettőnk álláspontja. Én sem zárkóztam el olyan határozottan, mint a válás kellős közepén és ő is lemondott a több gyerekről. De ez szép lassan alakult ki így, mostanra viszont már - úgy érzem - nincs hova tovább engednie egyikünknek sem. Vagy én vállalom az újabb szülést vagy ő mond le a saját gyerekről.
De olyan jó lenne olvasni hasonló tapasztalatokat, aminek happy end a vége... Ha lehetséges ilyen egyáltalán.
válasza:Igen, mivel nem tudtok megegyezni, fél gyerek meg nincs, válás lesz.
Eleve bele se kellett volna kezdeni így, de gondolom, neked azért jól jött egy pótpapa a gyerekenek.
Te nem szereted eléggé ezt a pasit, a többi csak kifogás. Ha egy nő szerelmes, van olyan pillanat amikor azt érzi ETTŐL a pasitól akarok gyereket. Mert nem az a lényeg, hogy gyerek, hanem, hogy belőle+belőlem van. Te ezt sose érezted. A másik meg, hogy neki ez vágya a kezdetektől. Van olyan hogy az ember nem tudja teljesíteni a másik vágyát, de az, hogy semmi késztetést nem érez arra, hogy a másiknak örömet okozzon, hanem inkább borzongással tölti el a gondolat, az semmiképpen nem az erős érzelmek jele.
Neked ez inkább egy racionális kapcsolat, hogy legyen valaki.
válasza:Kedves Utolsó!
Szerencsére nem látsz bele az életembe, épp csak annyira, amit itt most megosztottam. Az érzéseimnek ehhez semmi köze, hiszen nem a gyerekek léte/nemléte a mércéje számomra egy kapcsolat mélységének, minőségének.
Hm, még az is lehet, hogy bőven benne volt, hogy legyen "pótpapa", hiszen az eredetit nem igazán érdekli a saját gyereke és vállalom, tök boldoggá tesz, hogy a gyerekem lát egy tökéletes apaképet. Ha ez bűn, akkor bűnös vagyok.
Késztetés még éppen lenne is bennem, ha nem lettek volna súlyos szövődményei az első terhességemnek és a szülésnek, ha nem éjszakáztam volna végig egyedül hónapokat, ha nem jártuk volna meg a kislányommal kétszer is a kórházat élete első három hónapjában és még sorolhatnám, de ennek semmi köze a jelenlegi páromhoz fűződő viszonyomhoz.
Nem tudom, milyen a racionális kapcsolat, így erre érdemben nem is tudok reagálni, mindenesetre nekem a te válaszod is hasznos, úgyhogy köszönöm, tényleg.
Kedves 6. válaszoló!
"Neked persze, hogy kényelmes, megvan mindened: szerető pár és a gyerek is. Neki nem." Ez nagyon betalált és teljesen igaz. Sokat rágódtam már ezen a témán, de ebből az aspektusból még nem, úgyhogy ez most nagyon jól jött.
válasza:Igazából mi is hasonlóban vagyunk bizonyos szempontból. Egyikünknek sincs gyerek, de akartunk a kapcsolat elejétől kezdve.
9éve vagyunk együtt de mégse történt meg. 3.év után költöztünk össze, azóta együtt élünk.
Felvetodott a téma idő közben elmondtuk az érzéseinket és ment minden tovább.
Azt hiszem elkényelmesedtünk egymás mellett, és egyikunk sem tapasztalt párkapcsolat terén.. neki a 2. vagyok, ő nekem az első. jelenleg terápiára járunk év eleje óta
Hiába voltunk őszinték egymáshoz mégis rosszul érzem magam pedig mondtam ha bármikor úgy érzi hogy emiatt szakítani akar megértem, nem akarom tőle az időt elvenni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!