Mikor és minek a hatására kezdtél új életet?

Mivel párkapcsolat témakör, igy gondolom erre irányul a kérdés.

Én egy 7éves kapcsolatból álltam fel, kezdtem újra.

16évesvoltam,mikor összejöttünk. Tini szerelemnek indult, komoly lett.

18évesen már hozzáköltöztem, dolgoztam, felnőtt lettem vele/mellette.

4.5évig építgettük a jövőnket. Lett egy házunk, autó, minden amit akartunk.

Épp eldöntöttük, hogy gyereket akarunk, mikor minden megváltozott.

Új munkahelye lett, uj kollégák.

Elkezdett inni, drogozni. Fél évig próbáltam mellette lenni, kirángatni ebből.

Végül egyszer úgy jött haza, hogy nem volt magánál. Hogy ivott-e, vagy drog, nem tudom. De megerőszakolt.

Akkor csomagoltam össze és nem akartam többet látni.

Mivel a ház es a kocsi az ő nevén volt, házasok nem voltunk, a bíróság neki ítélt mindent.

Így ujra előröl minden.

23 voltam, nem voltam lekésve semmiről.

Azóta 30 vagyok, van egy csodás férjem, saját házunk, autoink. És mostmár 2 gyerekünk.

16 évesen jöttem össze az első barátommal. Elég hamar lettek érzelmek, főleg az ő részéről, mert ő már 1 nap után is mondta, hogy szeret, egy hét után meg azt, hogy örökké szeretni fog. Neki is első voltam, bár ő idősebb volt. Én is odavoltam érte, bár inkább a tényért, hogy kellek valakinek :D Nagyon kevés önbizalmam volt akkor. Kívülről tökéletes párosnak tűntünk és kb fél évig azok is voltunk. A családunk meg ki tudja miért, pedig tudhatnák, hogy az első szerelmek ritkán tartanak örökké, meg voltak róla győződve, hogy mi örökké együtt leszünk. Úgy kezeltek, mintha már házasok lennénk meg gyereket várnánk kb. Nem volt senkiben sem kérdés, hogy mi egymás mellett kötünk ki.

Ja, csak én végig szenvedtem. Elvette az önbizalmamat, nagyon rosszul bánt velem, lekezelt, hülyének állított be, más lányt istenített, fenyegetett, a végén már volt fizikai bántalmazás is. De én akkor nagyon befolyásolható voltam és meg akartam felelni az elvárásoknak, így vele maradtam kicsit kevesebb, mint két évig.

Egy másik srác rángatott ki a dologból, ő megmutatta azt, hogy nem normális, ahogy velem bánnak és hogy másnak is kellek. Ő volt az utolsó löket, hogy kidobjam, 18 éves voltam ekkor.

Hát én amit kaptam akkor... 10 év telt el azóta, többször szakítottam már és azóta sem kaptam ennyi szart, mint akkor, kezdve az én családomtól az övéig, na meg az exemtől. Volt ott minden, gyilkolással fenyegetőzés, zaklatás, hamis infók terjesztése rólam, féltékennyé tevés (próbálás inkább). Ez az ő oldaláról, én anyámtól csak annyit kaptam, hogy most elb.asztam az életemet, mert még egy ilyen tökéletes srácot nem kapok, aki ennyire szeret. 8 év kellett ahhoz, hogy ne higgyem azt, hogy ez a legtöbb, amit kaphatok és amit érdemlek.

Az új sráccal kezdtem új életet. Senki nem szeretett minket együtt, se a családom, se az ő családja, se a barátaink (bár az enyémek csak utólag mondták, az övéi javasolták, hogy dobjon ki), se a suliban (mert egy suliba jártunk), de igazából nem ez számított, mert akkor éppen boldog voltam és kirángatott a szarból. Persze hamar szakítottunk, akkor meg az új szingli bulizós pasizós életemet éltem :D