ÚJRA: "Ha valakit igazán szeretek, és azt mondja, fontos vagyok neki én is, de nincs egyedül. Meddig várnátok türelemmel? "

Előre is elnézést... hosszú lesz... Sajnos az elmúlt 2 órában nem tudtam gépnél lenni. Ezért most bemásolom a témámat. Eddig értékes gondolatokat kaptam (köszönöm!), volt kérdés, arra válaszoltam, de már későn... Tehát:

Fél éve ismerek valakit, akivel már kezdetben is kölcsönös érdeklődést mutattunk egymás iránt. Akkor én nem voltam egyedül. Első egész estés sétánk után elmondtam, hogy van valakim (akivel amúgy egyáltalán nem "működtünk" jól). Elfogadta. Következő alkalommal mondta csak meg, hogy ő sincs egyedül. Azóta is rendszeresen találkozunk. Nagyon jó mellette! És azt mondja, fontos vagyok... DE! Én a vele való néhány találkozás után lezártam az előző kapcsolatom. 2x kérdeztem rá, hogy nála van-e valami változás... De csak a fejét ingatta és annyit mondott: nagyon nehéz helyzetben van. Nem kérdeztem rá, hogy mi az a nehéz helyzet.. és azóta is várok, hogy lépjen. Félek az újabb csalódást okozó választól, így nem kérdezek... Mit tennétek? A szívemre hallgassak, vagy az eszemre...? Előre is köszönöm a válaszokat!

(A kérdés kiírásának időpontja: ma 14:20)

A VÁLASZOK:

Hagyd magára, amíg lezárja a kapcsolatot.

Ha fáj ha nem meg kell kérdezned a másik kapcsolatáról szerintem. Én biztos megkérdezném. Tudnod kell mivel állsz szemben. És ha házas vagy gyereke van, ne viccelj, kérdezd meg. A pasik kényelmesek a nők meg szerintem "beszariak" a meglévő kissé meg is unt kapcsolataikkal. Szóval ha neki otthon megvan minden, és működik a kapcsolata, max egy kicsit unja, el tudnám képzelni, hogy csak "szeretőnek", másodiknak tartogat. Sorry.

Az előző vagyok megint. Azt nem írtad, hogy ő is azt mondta neked, hogy lezárja a kapcsolatát vagy csak ezt te gondolod? Mármint, hogy szándékában áll lezárni?

A kérdező kommentje:

Nagyon köszönöm a véleményeteket! Tényleg! Tudom, hogy nem házas és nincs gyereke! Azt mondta, nagyon nehéz helyzetben van; hogy sokat csalódott, fél az újabb csalódástól. :-s Azt mondta, hogy adjak egy kis időt, hogy eldönthesse, mit akar... De ennek már 3 hónapja! A baj, hogy egyre rosszabbul kezelem magamban a helyzetet. Nincs rózsaszín köd a szemem előtt (!) és próbálok (amennyire lehet) reálisan állni a dolgokhoz. Nem nagyon beleélni magam. Habár (közhelynek tűnhet, de higyjétek el, nem az) vele belevágnék a közös életbe, házasságba. Amúgy minden másban nagyon őszinte velem (ez kölcsönös). Ezt a témát mégis kerüljük mindketten! Tudom, balgák vagyunk... Azt gyanítom, talán más köti össze őket... De mostmár - úgy érzem -, képtelen vagyok tovább figyelmes lenni (amúgy nagyon sokat dolgozik, ha találkozunk, nem ezzel akarom bombázni)... :-(