Miért ilyen nehéz elengendnem a múlt emlékeit?

Bő 1 éves kapcsolatom másfél hónapja ért véget.

A kezdetektől elrontottuk, randi után szinte heteken belül szinte összeköltöztünk. Sajnos nem szántunk elég időt egymás megismerésére. Kapcsolatunk egyrészt "érzelmi hullámvasút" volt, részéről bűntudatkeltés, féltékenység, dacból tiltogatás, a múltjaink sokszoros felhánytorgatása, hatalmas viták, másfelől kölcsönös gondoskodás, egymáshoz ragaszkodás, ölelések, bújások, tartalmas programok, sok kimozdulás, majd (rikuló, de) minőségi szex volt jellemző.

Próbáltuk megoldani, rengeteget beszélgettünk, de boldogtalanul éltünk. Egyszerűen nem illettünk össze, de Mi mégis a végsőkig mindenáron ragaszkodtunk egymáshoz... magunk se értjük miért.

Szakítás után sajnos nem sikerült "no contact", előfordul, h írunk ki hogy van, néha felhív, mi újság.. de a fájdalmas nosztalgia miatt feltépődnek a sebek. De újrakezdeni nincs értelme, sőt elmondása szerint azért engedett el, mert látta, h mellette boldogtalan vagyok. Biztatott arra, h csajozzak, éljem a világom.

Valamilyen szinten sikerült talpra állnom. Már nem kap el - férfilétemre szégyen vagy sem - a sírás, csak ritkán. Elkezdtem itthon edzeni, önismereti videókat nézni, szakemberi segítséget kérni, családom felé, régi-új barátok felé nyitni, bulizni, szórakozni járni, filmeket nézni, zenét hallgatni, főzni. Röviden "felépíteni magam" ismét.

De sajnos a teljes elszakadás nem történt meg... ráadásul, megismerkedtem egy hölggyel, aki hasonló helyzetben van, mint én. Mielőtt azt hittem volna, hogy ez egy átmeneti sorstársi kapcsolat, pár hete szép lassan kezdek belecsöppeni egy új, komolynak ígérkező kapcsolatba. Az új hölgy teljesen más típus, kint az ex, természetre, érdeklődési körre, életfelfogásra, lelkületre azt kell írjam, összeillünk. A kémia, a szikra, a vonzalom abszolút megvan a hálószobában is. Jópár közös program (koncert, filmnézés, buli) is azt erősíti egymásban, hogy ebből lehet valami komoly is. Egyenlőre a szabadidő tartalmas eltöltése, egymás megismerése a célunk. De érezteti velem, h el tudja képzelni a jövőt együtt, és őszintén, én is vele. Többek vagyunk már egymásnak mint szimpla barát.

Minden szép és jó lenne... ha az ex emléke nem kísértene. Nem vagyok belé már szerelmes, de a vonzalom, a hatása sajnos még nem múlt el teljesen. Ugyanakkor az új hölgy iránt is lassan, finoman, de kezdek érezni.. minden amellett szól, hogy miért agyalok, mi bajom, hiszen az új hölggyel mellett boldog és kiegyensúlyozott párkapcsolatra lehet esély.

Az okoz problémát nekem, hogy gondolataimba sajnos be-becsúszik a volt párommal kapcsolatos emlékek, és lelkiismeret-furdalásom van emiatt... Amikor az új hölggyel vagyok, minden felhőtlen, biztonságos és légiesen könnyű.

De amint hazatérek kis lakásomba, néha elkezdek agyalni.

Tudom és talán hibáztam, talán túl korán fejest ugrottam másik ismerkedésbe... nem hagytam időt...

De ezek belátásán túl, hogyan szabadulhatnék ex hatásától? Hiába a földrajzi távolság (50 kilométerre lakik), nehéz ez... Hiába mondtam, írtam ex-nek h ismerkedem, csak ír, csak érdeklődik... ex elfogadta, h alakul valakivel valamim, de Ő csak érdeklődik, tesztel, hogy vagyok... mert bevallása szerint ilyen típus.

Elnézést, h hosszú a levél, de komoly dilemma, mi lenne helyes megoldás?

Tudom, h a jelenem és a jövőm az új hölgy, de az ex kísértésén is szeretnék túllenni.

Ex 42 éves nő, új hölgy 38 éves, én 39 éves pasi