Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Úgy érzem, hogy átléptem egy határt a barátnőmnél, aki az eset óta alig beszél velem, csak egy mondatokban maximum, hogyan hozzam ezt helyre?
Előre bocsájtom, hogy jelenleg nyilván elfogult és nem teljesen tiszta a gondolkodásom.
A macskám daganatos betegség miatt 14 évesen elkellett altatni, szóval ennek megfelelően pénteken délután vittük elaltatni, és a barátnőm elkísért. Olyan szintű lelki és fizikai fájdalmat éreztem, mint még soha az életemben, nem is éreztem magam e világinak, úgy éreztem, mintha nem a földön lennék, mintha a valami belülről felemésztene, mint aki soha többet nem lesz boldog.
Kocsival mentünk, és ilyen kertvárosi szakaszon mentünk keresztül, és egyszer csak kigurult elénk biciklin egy kisgyerek, megállt az út közepén, nem lehetett kikerülni, és elkezdett bemutogatni, és nem ment el.
Aztán elkezdett keménykedni, ilyen “boxos” alapállásba állt, mutatta az ujjával, hogy elvágja a torkunk.
És én mintha nem önmagam lettem volna, kiszálltam, odasprinteltem a kisfiúhoz, még időben elkaptam, leszedtem a bicikliről, és teljes erővel elkezdtem a biciklijét (a gyerek nem volt rajta nyilván) többször is a földhöz csapni, nem tudom hányszor, de sokszor, majd eldobtam az út szélére, és odakiabáltam a kisfiúnak aki addigra elfutott egy fához, hogy nyugodtan gyere vissza, állj megint a kocsi elé, átmegyek rajtad minden gond nélkül.
Majd visszaültem és tovább mentünk.
Mára már kitisztult a fejem nagyjából, tudom, hogy hibát követtem el, egyenlőre még úgy érzem, hogy igazságos voltam, de lehet, hogy egy hét múlva már nem így fogok gondolkodni. Soha nem viselkedtem így az életem során, nem tudom, hogy ez hogy jött ki belőlem, de a barátnőmön látom, hogy ez akkora törés volt benne, hogy szerintem a szakításon gondolkozik, teljesen elidegenedett tőlem, mintha egy állat lennék a szemében vagy nem tudom.
Hogyan hozzam ezt helyre?
(Jól esett kiírni magamból egyébként, bocsi ha hosszú lett)
válasza: válasza: válasza:Fejben ugyanezt csináltam volna a kis takonnyal, és a Te helyzetedben (nekem is van egy cicám, a szívem csücske) én is megtettem volna.
A gyereket nem bántottad - ő meg végre megtanulta, hogy a viselkedésének következményei vannak. Mi van, ha egyszer heccből kiugrik valaki elé, aki nem fog tudni időben lefékezni? Végső soron egy fontos leckét adtál neki, reméljük hogy okult belőle.
válasza: válasza: válasza:"átmegyek rajtad minden gond nélkül"
Pont az a fajta vagy akik ilyen kölyköket "nevelnek". Remélem nem szaporítod a számukat és soha nem lesz gyereked.
Úgy dobnálak ki mint a huzat.
válasza:A #6 vagyok. A lepontozóknak, szerintetek kiknek vannak ilyen gyerekeik? Nem véletlenül a kérdezőhöz hasonlatos indulatkezelési problémákkal küszködő elmebetegeknek?
Amúgy szerintem kamu a sztori, szerintem ez az öregezős troll, aki egy időben folyton olyan kérdéseket írt ki hogy belekötnek és fenyegetik félelmetes nyugdíjasok és a barátnője előtt keménykedett velük és ez az elképzelt nője kiakadt, kinek van igaza?
Na most áttért a fékezhetetlen gyerekekre 🤡
válasza:Kérdező, nagyon sajnálom a cicád. Ezt most inkább ne olvasd el.
#7 11:53 Picit képzeld már bele magad a szituációba. A Kérdező nem egy random kedd délután viselkedett így, és nem is a kocsmából kifele művelte ezt.
Van egy személy (aki itt történetesen egy cica, de családtag volt. Ha nem vagy cicás/kutyás/bármi, képzelj el egy közeli emberi családtagot) akit 14 évig szerettél, gondoztál, neveltél. Az életed egyik pillére volt.
Aztán egy nap beteg lesz. Minden valószínűséggel szenvedett, és bár próbáltak neki segíteni, ő talán már azon a ponton volt, ahol a halál az egyetlen megoldás. Jobb nem lesz a helyzete, de szenvednie se kell már.
Neked kell meghozni a döntést, és neked kell elvinned a hóhérhoz (hiába tudod, hogy ez a legjobb, attól még nehéz)
Kihuny egy élet, ami sokáig a te életed része is volt, így egy kicsi belőled is elszáll aznap.
Ezen a ponton már nem akarsz semmit. Haza akarsz menni (haza, ami már egy sokkal üresebb hely) bebújni az ágyba, és megfeledkezni a világról.
Erre megáll előtted egy gyerek, és megakadályoz ebben. A minimum tisztelet sincs benne, helyette ott hergel téged. Fenyeget is, bár ennek nincs semmi súlya, talán pont ez benne a legidegesítőbb. Kiskirálynak hiszi magát.
Te meg haragszol. Haragszol a világra, a daganatra, valószínűleg még magadra is ("ha előbb cselekszem, megmenthettem volna? Mit csinálhattam volna másképp?") erre még jön ez a kis szemtelen taknyos is. Az vesse az első követ, akinek nem ez lett volna az utolsó csepp a pohárban.
A Kérdező nem bántotta a gyereket. Ez egy nagyon rossz nap volt, és pont akkor jött ez a kis vakarcs, aki azt hitte, azt csinál amit akar. Na, most megtanulta, hogy nem.
Nekem egyáltalán nem kamuszagú a kérdés. Nem is elég szaftos hozzá, nagyon uncsi troll találhat ki csak ilyet. De oké, tegyük fel, hogy kamunak gondolom; fogom magam, és átmegyek egy másik kérdésre. De nem baj, kommenteljünk csak - hátha mégis valódi a kérdés, rúgjunk csak bele a Kérdezőbe.
Te is pont olyan vagy, mint az a kismajom a biciklijén :)
válasza: válasza:Szerintem érhető a kiakadásod, a reakció pedig kicsit "ijesztő". Szerintem ez a barátnődnél is a legnagyobb baj, hogy megijedt tőled, hogy agresszív voltál és talán ő nem fogja fel a súlyát annak ami éppen nyomaszt. Ilyen esetben szerintem a legtöbben a gyereket csapták volna meg, vagy valami hasonló. (Persze ez sem helyes dolog, és nem támogatom a verést, de ilyen esetben egy nagy pofon azért szerintem megérdemelt.)
Beszélned kellene vele és elmondanod, hogy mit érzel, mi zajlott le benned. Bár nem tudom, hogy ez meg-e volt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!