Mit tegyek, hogy ne szeressem ennyire a fèrjem?

Minden nap várom haza, ha hazaèr megsimogatom, mosolyogva nèzek rá, figyelem mikor beszèl, becèzgetve mondom neki, hogy szeretlek de csak napi 1-2 szer persze. Vágyom arra, hogy magátóo megöleljen, megpusziljon, mosolyogva szeretettel nèzten a szemèvel. Szüksègem van az ölelèsère meg, hogy kettesben dèlután beszèlhessünk. De neki ezekre nincs igènye.

Soha nem jön oda váratlanul megölelni megpuszilni. Sose csinált ilyet 6 ève. Ettől független nekem jól esik kimutatni, hogy szeretem ès várom haza.

Mikor mondom neki a gyerektől alig tudunk pár szót váltani, erre azt mondta elèg kène menned dolgozni, hogy emberek között legyèl. Azt gondolom, hogy szerinte ez nem normális, hogy így vágyok rá, ès, hogy beszèlgetni akarok vele.

A lányát ezerszer többször puszilja. Sőt követeli tőle a puszit. Ha hazaèr, játszik a gyerekkel, rám se figyel ha beszèlek hozzá, persze mondja, hogy mondjad hallgatom. De látom csak a lányára figyel mert mikor beszèlek elkezd a gyerekkel beszèlni játszani ès amit mondok bem hallja tőle.

Egyszerűen úgy èrzem van egy fèrjem aki hazajön egy puszit nyom a számra ès kèsz ennyi.

Vagy èn lennèk telhetetlen?

Nagyon sokat sírok ez miatt, hogy vágyom egy társra, aki a semmiből megölel, megpuszil, vagy kicsit " letámad " mint egy kívános pasi. Sokszor az ágyban ölelem a párnáját èrzem az illatát, ès az olAn mintha itt lenne velem. 6 ève szex alkalmankon kívül, nappal otthon soha nem fogja már meg a mellem, fenekem meg ilyenek. Nem.puszilja meg a nyakam, tarkóm hátulról, vagy át sem ölel csak ha èn megölelem. Dw akkor se ad puszit csak ölel feje távol tőlem, èn a mellkasához vagyok szorosan bújva. Majd puszi a fejemre ès megy is el. Lehet ez a normális egy házasságban nem tudom, ès csak èn vágyok ilyen kis huncutságokra nèha.

Amikor ezt mondtam a fèrjemnek anno azt mondta, mert sokszor vitáztam vele amiből akkor elege lett azèrt lett ilyen. De ennek több ève. Fapofával jön haza ad puszit. De ha a lányát meglátja, mosolyog nevetgèl.

Szóval alig vagyok vele pár percet ha beszèlünk.

Ha a konyhába oda megyek hozzá adok puszit, átölelem, ad puszit ès már megy is tovább nem marad ott így egy picit. Mint akinek dolga van de nincs semmi.

Már lassan más fèrfiről ábrándozom, akivel ezeket átèlhetnèm, ha ilyen pasi lètezik egyáltalán. Nem csalom meg, csak elkèpzelem ahogy más boldog ha ölelem puszilom, ès mosolyogva várom haza, ès szeretne velem pár percet beszèlgetni összebújva.

Lehet nekem is mielőbb dolgoznom kell, ès dèlután mèg valami elfoglatság, hogy ha hazajön, vagy èn jövök haza majd olyan legyek mint Ő, ne ezen járjon mindig az eszem meg legyek ebben kemènyebb lelkileg.

Mit gondoltok? Van akinek a párja a gyerek után így megváltozott?