Ha a női lelkem nem tudja elfogadni a férfi működését, mit csináljak?

Éljek nyugalomban a kutyámmal, társ nélkül? Vállaljak egyedül gyereket ha szeretnék? Vagy megtudom valahogy valtoztatni a gondolkodásom hogy elnézőbb legyek?

A páromról èvekig megvoltam győződve, hogy “nem olyan mint a többi” éreztem hogy ragyogok mellette ès legboldogabb vagyok. Aztán telt az idő és jöttek olyan jelek, hogy mégsem más… hogy bámulja a nőket minden közösségi oldalon mert már ott is tele van kb pornós tartalommal. Megkellett tapasztaljam azt az arcul csapást hogy mégsem en vagyok neki a legjobb és legszebb, hogy másra vágyik mellettem, hogy ritkult az intimitás köztünk.

Sokan mondják, hogy ez ilyen, ez a férfi ösztön és biológia nem lehet ellene tenni, fogadjam el mert bár nem csal meg. A nőnek meg biztonság kell, hogy szeretve és nőnek érezze magát, hogy legalább valakinek ő a legjobb… de ez a kettő üti egymást. Az en lelkem nem tudja elhinni, hogy így lehet igazán szeretni. Ló helyett számár pedig nem akarok lenni, egy unalmas biztos pont aki mellől mindenkire izgul.