Elfogadható, hogy megütött?

Tegnap 22kor végeztem a munkán, a párom egésznap nem volt otthon, kocsmában volt (nem alkoholista), de azért lehetett érezni a viselkedésén, hogy ivott. Na és amikor végeztem írt, hogy vett mekit vegyem fel és menjünk haza. Mondta, hogy rokonok vannak a meki előtt így megkértem hogy jöjjön le a sarokig, mert nem szeretnék velük össze futni. Mikor hazaértünk éves közben elkezdte, hogy én szégyellem őt milyen undorító vagyok, nyomorék stb. Mondtam, hogy nincs ilyenről szó, csak nem akartam velük össze futni. Erre, hogy esküdjek a szüleim életére, Istenre… Mondtam, hogy senki életére nem esküszöm, higgyen nekem, és megkértem hogy hagyjon mert szar napom volt a munkában. Hogy én akkor is egy nyomorult vagyok stb… felálltam bementem sírva a szobába. Később kimentem kajáért a konyhába és akkor is, hogy én undorító vagyok stb. Annyira ki voltam már, hogy fogtam magam pizsiben, egy papucs kis kardigán kocsi kulcs és lementem a kocsihoz, jött utánam utánam köpött, ő is beült, megkértem hogy szálljon ki haza megyek anyukámékhoz, nem szállt ki. Nagyon ki voltam már és megpofoztam, erre ő egyből vissza pofozott. És később utána én ezt fel sem hoztam neki, ő kezdte el, hogy hagyjuk most a férfi női szerepeket, egy nő nem viselkedik így, az a nő aki így viselkedik az valójában egy férfi. Ő azóta is ugyanúgy gondolkodik mellettem se akart aludni én kerleltem hogy aludjon velem (mert egyedül nem tudok elaludni a szobában).

Ez az első párkapcsolatom ismerjük egymást 3 éve, tudom nekem sem kellett volna megütnöm őt. Fel sem hoztam neki ezt, mert félek hogy engem hibáztatna ezért, és hogy megérdemeltem.

20/L, 30/F