Ez a kapcsolat így lehet életképes?

A párommal (26,F) hivatalosan csak fél éve vagyunk együtt, amit nagyjából 6-7 hónap ismerkedés előzött meg, mivel egyikünk sem tervezett ebből kapcsolatot. Azalatt a fél év alatt amíg ismerkedtünk, olyan szinten belehabarodtam, hogy ilyet még nem éreztem. Rengeteg közös élményt szereztünk, mellette voltam a legboldogabb, mellette megnyugodtam és mégis szabadnak éreztem magam. De miután összejöttünk, rá pár hónapra jött a fekete leves. Alkoholista. Általában hétvégente lejárunk kocsmázni a barátainkkal, de ez igazából csak azért történik, mert semmi más értelmes hely nincs a környéken, ahol össze tudunk ülni. Amíg mások megisznak 1-2 sört beszélgetés mellett, vagy részemről egy somersbyt elszopogatok amúgy egész este, addig ő megiszik 3 liter sört és jópár rövidet. Aztán a vége az, hogy akad a nyelve, a szeme kettéáll, jönne puszilgatni, de nem bírom elviselni a tömény alkohol szagát és ízét a száján/leheletén, és nekem kell őt hazavinni.

A második gondom az az, hogy amíg ismerkedtünk, igyekezett nekem udvarolni, de amint megkapott ez alábbhagyott, sőt, megszűnt. Többször szóvá tettem már neki, hogy ez nekem hiányzik, hogy spontán elvisz valahova vagy mondjuk kapni egy csokor virágot csak úgy, de nem igazán érdekli, mivel semmi nem változott.

A következő pedig a szex. Mielőtt összejöttünk volna, nem feküdtünk le, ezért aztán nagy pofáraesés volt mikor megtörtént. Unalmas, egyhangú, mindig csak egy pózban legfeljebb 3 percig, és ez sem olyan gyakran. Mikor frissek voltunk, 3-4 naponta volt egy, de mostanra már ez kb havi 1-re csökkent. Nekem ennél sokkal nagyobb igényem lenne, így hát jobb híján beszereztem egy vibrátort, és megoldom magamnak, mivel az elmúlt fél évben 2(!!) orgazmust sikerült elérnem vele. Akkor is könyörögnöm kellett az orálért, de mivel láttam, hogy nem akarja, néha felhozom, de mindig kibújik alóla. Kérdeztem tőle azt is, hogy mi az amit ki akar próbálni, miről szokott ábrándozni, csináljuk akkor azt. Mondta, hogy a nyilvános beindítja a fantáziáját, ezért előrukkoltam azzal, hogy menjünk el x helyre, a kutya nem jár arra, próbáljuk ki, de azóta már azt is kikerüli, hogy bármikor arra tudjunk menni kettesben.

Ezt a gondolatmenetet pedig az indította el bennem, hogy elmentünk egy hétvégére nyaralni a barátaimmal és ott láttam az egyik srácon, hogy igényesebb, jól elbeszélgetünk, udvarias volt velem, és tudott úgy is szórakozni, hogy nem itta magát a sárga földig. Nagyon megrémít ez a gondolat, hogy más szemmel nézek erre a srácra, megöl a bűntudat, de rájöttem, hogy nem konkrétan ő az aki tetszik, hanem az, ahogyan viselkedik, én pedig elviselem a sz.rt.

Annyi próbálkozásom volt már, hogy feljavítsam a kapcsolatunkat, de részéről a kommunikáció teljesen nulla. Eddig örültem, hogy mi nem is veszekszünk, de rájöttem, hogy ha lenne is valami, ami zavarja, akkor sem mondaná.

Eszméletlen szarul érzem magam ebben a helyzetben, mert a személyiségét szeretem, tudom, hogy ugyan az az ember, akivel még korábban annyira jól éreztem magam, de lehet, hogy meg kellett volna maradnunk barátoknak, és azt érzem, elb.sztam az egészet..

Ha bárkinek volna valami hasznos tanácsa, szívesen fogadom.

23,N