Van értelme úgy egy kapcsolatnak, ha nem tudunk együtt szórakozni?

Nagy szerelemnek indult, túl hamar költöztem hozzá. Időnk se volt rá jönni hogy mennyire nem hasonlítunk. Ha munkáról van szó akkor nagyon jól össze tudunk dolgozni. Ő nem csak segít a házimunkábam hanem teljesen egyenrangú félként ő is megcsinál mindent. Istenien főz férfi létére. Sokszor ágyba hozza a reggelit, vagy harom fogásos vacsorával vár. Kevés az ilyen pasi, egy szavam nem lehet. Szeretünk együtt kertészkedni, barkácsolni. Sok mindent építettünk együtt. De én mindezt azért csináltam hogy ki tudjuk élvezni, és nem azért hogy nézegessem egyedül amíg ő fekszik a tv előtt. Most hogy itt a nyár, leállás van a munkahelyünkön, teljesen fel vagyok pörögve, állandóan mennék, kirándulni, strandra, koncertekre. Büntetés minden perc amit a házba kell tölteni. Őt viszont ki se lehet rángatni, a besötétített klímás szobából. Mondja hogy menjek a barátaimmal, de ő le mondja a saját barátait is. Talán nem tudatosan de kicsit úgy érezteti velem, hogy ezt az én kedvemért csinálja mert szívesebben van velem mint másokkal. Így viszont lelkiismeretfurdalásom van el menni, és a végén már mindentől elmegy a kedvem. Nem tudom mi legyen, szeretem és nem akarom hogy emiatt vége legyen. A hétköznapokba nagyon jól működünk együtt, de ilyenkor az életemet el unom.