Volt ilyen párkapcsolatod?

Én egy koncerten ismerkedtem meg egy lánnyal 1 hónapig találkozgattunk, aztán ki kellett mennem fél évre külföldre. Akkor kezdtünk el járni amikor kimentem. Illetve bizonytalan voltam és nem akartam volna még dönteni, hogy járok e vele. Csak az utazás miatt kellett akkor mindenképpen döntést hoznom.

A távkapcsolat alatt megszerettem de amikor hazajöttem élőben már nem olyan volt vele mint a távkapcsolat alatt.

Teljesen össze voltam zavarodva és éreztem, hogy nem kéne együtt lennünk, de nem akartam azt se, hogy teljesen kilépjen az életemből. Úgy éreztem, hogy jobb lett volna ha eleve csak barátok lettünk volna (extrákkal).

Végül 1 évre rá, hogy együtt voltunk, szakítottam vele. De ennek ellenére nem akartam őt elengedni. Még egy évig pontosan ugyanannyit és ugyanúgy találkoztunk, mint amikor együtt voltunk. Ugyanúgy átjött hozzám, aktív nemi életet éltünk. Nem laktunk együtt de azt akkor se amikor még együtt voltunk. Illetve mással nem volt nemi életünk. Kedveltem a társaságát és sokkal könnyebb volt nekem így lelkileg, hogy hivatalosan nem vagyunk együtt. Illetve miután szakítottam vele én akartam lenni az az ember is, aki megvigasztalja és aki átsegíti ezen a szar időszakon.

Az első pár héten sokat sírt de furcsamód utána elfogadta a dolgot. Persze rendszeresen megkaptam, hogy mekkora gyökér bunkó vagyok :D De aranyosan mondta :) Összességében teljesen abszurd megoldásnak hangzik az egész és az összes ismerősöm ki volt ezen akadva és nem is értették meg, hogy most akkor mi van velünk, hiába magyaráztam.

De jól éreztük magunkat és egy évig jártunk össze így. Aztán azt kezdtem érezni, hogy más lányokra vágyok, amit megbeszéltem vele és ekkorra már nem volt fájdalmas az elválás. Ő is kacérkodott már egy ideje a gondolattal, hogy más férfiakkal találkozzon.

Nem tudom, hogy mi a tanulsága a történetemnek, (vagy hogy egyáltalán van e). Illetve azt se tudom, hogy tényleg ez volt e a jó megoldás. De én úgy érzem, hogy elfogadható megoldás volt.

Illetve hogy miért nem tudtuk elengedni egymást. Ő őszintén szeretett engem és elfogadta a megváltozott körülményeket azért hogy velem lehessen én pedig jól éreztem magam vele és törődni akartam a lelkével, meg akartam őt menteni a saját döntésem fájdalmas következményeitől.

Egyébként azóta is barátok vagyunk. Már tényleg "csak" barátok. És egy másik sráccal boldog párkapcsolatot él.