Akik azt mondjátok, nem t u d j á t o k elhagyni a párotok (akit nem szerettek, akivel nem jó a kapcsolat, aki rosszul bánik veletek stb.), miért nem?

Nem tudom, tudom, hogy nagyon gáz amiben vagyok, megcsalt a barátnőm, de mégsem tudom elhagyni. Minden bizonnyal kapcsolatfüggő vagyok, de az elvem bekapcsol, hogy addig nem tudok új kapcsolatba belemenni, ameddig nincs más. Szóval ha kapcsolatfüggő lennék, akkor ezt tenném, de ez ellenkezik az elveimmel, mert irtó hányadék dolognak tartom ezt.

Szeretem, de valahol nem szeretem, meg bekúszik a borderline szindrómám is.....tehát van baj dögivel. 😅

Közös hitel, a gyerek ragaszkodik _mindkét_ szülőhöz, kényelemszeretet, anyagi-lelki biztonság.

Amúgy ilyet szinglik és/vagy 40 alattiak kérdeznek, utána ilyesmi fel sem merül.

Pontozzatok le, lánglelkű 20-asok és 30-asok.

Anyagiak, kényelem. Nem utáljuk egymást vagy ilyesmi, de teljesen elhidegültünk már. Emberileg mindig szeretni fogom, de a vonzalom már nem olyan. Illetve sokat változunk az elmúlt 15 évben, valahogy nem egy irányba. Példa: ráfüggött a politikára. Alapvetően ugyanolyan nézeteink vannak, nem ez a baj. De ő nem tud másról beszélni szinte. Csak politikai vitaműsorokat lehet nézni meg youtube videókat, közben kiakad és hangosan veszekedik a tévével mint valami vénember. Én nem tudom ezt ilyen komolyan venni és idegesít, hogy ezen feszeng, hergeli magát, kvaanyázik folyton. Én elmentem egy ilyen meditálós, jógázós vonalra, igyekszem mindig higgadt maradni, kedves lenni mindenkivel, őt meg ez idegesíti. Ha most ismerkednénk meg biztos, hogy nem jönnénk össze.

Viszont itt a szép hiteles ház, amiben sok munkánk, pénzünk van, a kertem, ami a hobbim is egyben és minden fűszálat imádok benne, gondozok mindent. Külön-külön átlagosan keresünk, együtt kényelmes életünk van. Van vésztartalék, ki van mindig minden fizetve. Gyerekeknek külónórák, hobbik, stb.

Most mit csináljunk? Váljunk el, adjuk el a szép 140m2 házat, fizessük visza a hitelt? Marad talán fejenként 10 milla. Vegyek fel hozzá 20 millió hitelt(ha adnak), vegyek egy panelt és imádkozzak, ne legyen nagyobb kiadás hó végére? Számolgassam az aprót, hogy befér e még egy kis csoki a kosárba a gyereknek? Á, 37 leszek, öreg vagyok már bohócnak. Mindenkinek jobb ez így.

Traumatikus kötődés ... [link]

"...A traumatikus kötődés olyan erős érzelmi kötődés, ami egy személyt egy másikhoz köt, aki fájdalmat vagy sérülést okoz neki. Ez a kötődési forma gyakran összekapcsolódik az áldozat és az abuzor közötti erőteljes érzelmi hullámzásokkal, ahol a nyugodt és "jó" időszakok még inkább elmélyíthetik ezt a kötődést. Az áldozat gyakran abban a reményben marad, hogy a partner megváltozik, és a kapcsolat ismét "jóvá" válik."