Ugye ez csak egy hullámvölgy?

A barátommal lassan 7 hónapja együtt vagyunk, nagyon szeretem, mindennél jobban, és (ha minden igaz) ő is engem. Bár mostanába elgondolkoztam azon h ez igaz-e mert elég sokat veszekszünk, és furcsán viselkedik.

olyanokon szoktunk összeveszni, hogy nemrég itt volt nálunk pár napig, mert beteg volt. én reggel elmentem suliba, de elmaradt 2 óránk, így futással elértem a buszomat ami pont akkor indult ( amúgy csak 3 óra múlva lett volna) szóval futottam a buszra h minnél előbb itthon legyek, aztán hazaértem, és nem is törődött velem. ült a gépnél és játszott -.-" és szóvá is tettem, mire ő hozzátette h ' te is szoktál gépezni!' Igen, ez így igaz, de ha gépezek is, 10 percenként odamegyek hozzá, vagy odahívom, vagy legalább hozzászólok. ő pedig teljesen kikapcsol.:S

meg azon szoktunk még veszekedni, h párszor volt oylan h elmegyünk a haverokkal, és ő egyszer csak eltűnik, és kiderül h kint iszik a pár haverjával (akikkel mondjuk én is jóba vagyok) és ez rossz, mert ahányszor megyünk valahova, max 1 órát vagyunk együtt mert ő elmegy ide- meg oda.ha ezt megjegyzem neki, akkor azt mondja h nem volt messze, és h nem csinált semmi rosszat. de akkor se vagyunk együtt,és én azért megyek el:S

egy másik gond, h ha itthon vagyunk, és veszekszünk,akkor általába úgy viselkedik mint egy 5 éves, elfordul tőlem, és rám se néz...duzzog. és én is próbálok ilyen lenni, h megtudja milyen szar, mert ilyenkor azt várja h én megjek oda hozzá, holott mindig én megyek, és ez szar.:S és utolsó veszekedésnél megígérte h oda fog jönni meg minden. és tnap összekaptunk, és megint nem jött oda, hiába vártam. aztán mondtam neki h ha ő ilyen büszke, akkor énis az leszek, és nem fogok odamenni. mert mikor kérdeztem h miért nem képes idejönni hozzám, egyből az volt h 'te is idejöhetnél...' és tnap győzködtem félórát, h jöjjön már oda, mert megígérte, mire odajött és megölelt.

nagyon jól esett, h végre ő jött oda, ha nem is teljesen magától volt ez.

egyszerüen ránéztem és azt mondtam neki h ha nem változtat magán, akkor szakítani fogok vele! nekem is fájt kimondanom, nem is gondoltam komolyan, de már kellett valami hogy kapcsoljon, h nem jó így.

és láttam h nagyon megüti a dolog. elvörösödött, ideges lett, és könnyezett a szeme. ilyenkor megint úgy éreztem h fontos vagyok neki. aztán egyszer csak sírva fakadt h ne haragudjak, de most nagyon sok gondja van, és azért van megkeveredve.

nagyon félek h szakításig fog fajulni a dolog, belehalnék ha szakítanom kéne vele:( csak... volt barátommal is így volt h eleinte veszekedés, aztán egyre több, és szakítottam vele, mert kiszerettem belőle, és nem bírtam ezt már. és nagyon félek h msot is az lesz.

de érzem hogy szeret.majdnem egész nyáron együtt voltunk.nagyon sok oylan volt h alig volt pénze buszra, de kunyerált mindenkitől, hogy eljöhessen, és msot h suli van most is képes majdnem mindennap átjönni,ma is, pedig alig van pénze:S

szüleimmel is nagyon jóba van, szeretik, és bármi van, jön és segít. és nem egyszer volt már h mikor veszekedtünk, és mondtam neki h haggyuk ezt abba (én a veszekedésre értettem, ő pedig a járásra) azt hitte szakítani akarok, és sírva fakadt. pedig nem az a piponya, érzékeny fiú.

most tegnap megígérte h változtatni fog, mert nem akar elveszíteni, de nem tudom h mi lesz belőle. nagyon szeretem! kiváncsi lennék a ti véleményetekre, hogy szerintetek ez csak egy hullámvölgy, és tényleg azért ilyen, mert most sok gondja van?

(bocsi h iylen hosszú, de mindent bele akartam írni)