Szerintetek mit kellene tennem ebben a helyzetben? Miután összeköltöztünk, kiderült,hogy nem illünk össze. Gyakran összekapunk.

Nekem nincsen a házában részem,mivel a páromé. Ennek ellenére (mivel ugye a barátnője vagyok) nekiálltam mindennek,és csináltam egyedül is minden munkát, amihez értek,és meg tudom csinálni..Mostanra teljesen elfogyott a lelkesedésem,az erőm,és a kedvem is,mert benne nem látok igyekezetet.Olyan,mintha tőlem várná el azt,hogy legyen rendben minden,ő meg csak elvan a készben. Ne vagyunk túl régóta együtt, de úgy érzem, hogy sajnálom a kifejezést, de olyan mint egy here...Hiába övé a ház, abszolút nincs igénye semmire,ahogy kiderült a pár hónap alatt,és ez engem zavar.Azt gondolja, 1. vagy meg lesz magától 2. majd én megcsinálom. 3. minden marad úgy,ahogyan van. Én a magam részéről nem tudok kuplerájban élni, igénylem a szép virágokat ( rendbe is teszem őket), de neki semmire az ég világon nincs igénye, közömbös mindennel szemben. Ha szólok, fáradt, vagy meg sem hallgat. Kezd a hócipőm tele lenni vele. Hogy lehet az ilyen mindenre közömbösséget produkáló férfit egy kicsit rábírni a munkára,és felébreszteni a lelkiismeretét? Én is dolgozom, gyárban, tehát a pénzt nem csak ő hozza.