Ha kicsit önbizalomhiányos vagyok, már nem is lehet jó pasim? (bővebben lent)

A jó pasi alatt a normálisat értem. Ne alkoholizáljon, ne drogozzon, ne verjen, legyen viszonylag magabiztos, neki is legyen munkahelye. És legyen ápolt. Nem ragaszkodom én a jóképűhöz, amúgy sem szeretem a szépfiúkat, inkább a markánsabb pasik jönnek be :P És szeressen. Ez közhely, de szeretném, ha szeretnének, mert én is nagyon tudok szeretni :)

A kérdést azért írtam, mert mindenhonnét az dől felém, hogy ha nem látszom magabiztosnak, nem mosolygok örökké, nem vagyok mindig pozitív, vagy rossz napjaim vannak és ráadásul mondjuk csak ha nem érzem éppen a toppon magamat (önnön hibámon kívül akár...) vagy bármi jelét mutatom, hogy hibát látok magamban, egy valamire való férfi már nem is akar majd megismerni... :(

Én meg sosem voltam egy önbizalmilag csúcs csaj, csak tisztában vagyok a jó tulajdonságaimmal, viszont a rosszakkal is, néha sajnos a rosszakkal jobban. Néha szomorú vagyok és kishitű, meg türelmetlen és szétszórt és gyakran adódnak kétségeim, hogy épp jól nézek-e ki. DE! Dolgozom suli mellett, és emellett jól tanulok, igyekszem kedvesen viszonyulni Mindenkihez, akihez lehet, de mindig van 1-2 ember, aki hibát lát bennem, és sokszor én sem vagyok kibékülve magammal. Pedig állítólag szép vagyok, és olyan kis töltöttgalamb olyan dundi, de nem kövér, meg igyekszem ápolt lenni, szépen felöltözni, ízlésesen sminkelni és magabizosan mozogni a világban, de egyszerűen vannak olyan pillanatok, órák, néha napok, amikor képtelen vagyok magabiztosnak látszani.

Nem vagyok magamba zuhanva, csak nem vagyok teljesen elégedett, és ezt a férfiak állítólag megérzik, és nem közelítenek majd felém, csak a rosszabbak... És tényleg, 19 éves létemre még senkivel se jártam...

Most tényleg így van? Sosem lesz egy kellemes férfi a párom?

Köszönöm, ha válaszoltok :)