Semennyire nem tudok haragudni, ő pedig az ellentétem, működhet így hosszú távon?

Egy békés természetű nő vagyok, aki hisz a normális kommunikációban. Ha a párom megbánt, normális hangnemben elmondom neki, nem szídom, hanem elmondom hogy hogyan érzem magam, és nincs bennem harag, vagy ne szólj hozzám helyzet. A párom viszont az ellentétem, és ő magába folytja a neheztelését, de érezteti velem hogy valami baja van. Konkrétan nem szól hozzám, és azt sem tudom mivel bántottam meg? Semmit nem mond, hanem napokig hűvös velem, és elzárkózik. Egy ideig hagyom, annyit mondok, ha akarja majd elmondja mi a baja. Nem esik nehezemre bocsánatot kérnem, de napokig nem mondja el hogy pontosan mivel bántottam meg. Viszont a tőlem való elfordulása, a napokig hozzám sem szólása az nekem iszonyat fájó, olyan mintha nem is léteznék számára, és minden ami jó bennem, azt felülírná a sértettsége. Amikor végre szóba áll velem, akkor is jó ideig hűvős még hozzám. Én pedig vágynék az ölelésére, de teljesen kitaszítva és büntetve érzem magam. Miért csinálja, és a teljesen ellentétes konfliktus kezelési módszer miatt (amiben mi 2 szélsőséget képviselünk) vajon működhet-e hosszú távon a kapcsolat? (Nem élünk együtt, de kb egy éve vagyunk együtt.)