Más fiúkkal chatel a párom?

Megpróbálom röviden összegezni.(nem fog menni)

8 hónapja vagyunk/voltunk együtt a párommal nagyon sok mindenben hasonlítunk (életcél, hobbik, szenvedély, kémia stb ). Borzasztóan szerelmesek voltunk egymásba és még vagyunk is csak feljött pár probléma a kapcsolatban amit főként a párom miatt nem tudtunk megbeszélni (mert kompromisszumra nem volt hajlandó) és vége lett a kapcsolatunknak kb 2 hónapra és most vettük fel újra a kontaktot egymással mert szeretjük a másikat. Viszont a problémák újra feljöttek megint és én úgy érzem hogy egyszerűen nem jogos az amit ő felvet nekem és ahogy kezeli a helyzetünket. Szóval a problémák...

Amiért szakítottunk:

Neki a gondja az volt velem hogy 25 évesen még otthon éltem és igen bevallom nem voltam a legönállóbb ember mosás főzés takarítás stb ezt mind nem én csináltam hiszen otthon éltem. Viszont az otthon élésemnek a mozgatórugója nem az volt hogy én nem akarok elköltözni hanem azért történt így mert pár évvel ezelőtt kiléptem a munkahelyemről és saját vállalkozásba kezdtem ami lehetővé teszi majd hogy utazgassak a világban stb. Tehát ha fentről nézzük a képet a célom pont nem az hogy otthon éljek 30 éves koromig hiszen beakarom utazni a földet stb. Viszont így hogy vállalkozásba kezdtem ez volt a felelősségteljes döntés hogy nem ugrok bele bizonytalan pénzügyi helyzettel az elköltözésbe. Azóta viszont teljesen helyre állt a pénzügyi helyzetem és a célom az volt hogy párommal összeköltözünk de sajnos nagyon sokat veszekedtünk és mondtam én így nem szeretnék odaköltözni hozzá mert félek a kapcsolatunkra rossz hatással lesz ez és előbb oldjuk meg a problémákat. És igen nem feltétlen voltam férfi bizonyos kérdésekben, autó vezetés önálló gondolkodás stb ehhez hozzájárult az is hogy a családom és én nagyon szoros kapcsolatban vagyunk... De a nővérem is ugyanígy mint én. Egy szerető családban nőttem fel semmi trauma stb.. Nekünk fontosak a szülinapok, névnapok, ünnepek stb.. És igen én úgy gondolom hogy nem gond az sem ha évente egyszer max kétszer szívesen elmegyek utazni a szüleimmel úgy hogy a 30 éves nővérem is jön a párjával és én is szeretném vinni a páromat. Mivel olcsóbb is így illetve ki akarom használni az alkalmakat amíg a szüleim nyitottak a világra és szeretnek utazni.. Természetesen emellé nekem fejben elfér vagy 5-6 másik intim közös utazás kettesben a párommal.

Viszont ezekből a dolgokból a barátnőm úgy érezte a szemében nem vagyok férfi és mivel otthon élek és bizonyos dolgokban nem vagyok önálló és még az is milyen gáz hogy el akarok menni a családommal nyaralni (ahova ő is megvolt hívva) (és meg volt a közös intim utazás is mert elmentünk ketten síelni 5 napra, illetve Tenerifére nyaralni 12 napra), szóval ő így nem tudott engem magáénak érezni és egy férfinak akivel közös családot tud teremteni hiszen már van egy családom.... (Ez a családos dolog lehet azért fura neki mert kb ő a 15 éves kora óta elköltözött otthonról mert szülei idősébbek és vidékiek)

Nos az én problémám vele az volt hogy:

Ő nagyon szeret fiúkkal chatelni de nagyon... Fiú régi barát, fiú legjobb barát, új fiú barát, ráadásul az exeivel is jóban van kettesben szívesen ül be velük kávézgatni stb.. Ő ezt úgy fogja fel hogy tiszta lapokkal játszik egyrészt mindig szólt nekem kivel találkozik kivel beszél, sosem titkolt semmit és megmondta az illetőnek is hogy ő párkapcsolatban van. Tehát nem érti én miért nem azzal foglalkozok hogy az ő fejében mi van (tehát hogy nem csal meg és engem szeret) és miért azzal foglalkozok hogy a fiúk fejében mi van...

Az én gondolataim amiben igazából segítséget kérnék hogy én fognám ezt fel teljesen rosszul?

Szóval a fiú barátokkal akikkel 5-10 éve barátok sosem próbálkozott be a srác és tényleg sok emlék köti össze őket az ég világon semmi bajom nincsen, főleg akkor nem ha még én is jól kijövök velük és nyitnak felém mert akkor még lehet haverok is leszünk.

Viszont azt én már nem tudom fiú barátnak tekinteni aki azért lett barát mert szerelmet vallott a páromnak de a barátnőm meg be "friendzoneozta". Én úgy gondolom az ilyenek képesek kivárni akár éveket is és ha jön egy gyenge pillanat bepróbálkozik újból mert ezek az érzések nagyon nehezen múlnak el..

Továbbá új fiú barátokkal gondom nincsen ha pl munkahelyen ismerkednek meg, vagy bármi közös projekt miatt tehát tök véletlenül mondjuk..

Viszont ha buliban szólítja le a páromat a srác vagy akár az utcán vagy akár instagramon ráír a semmiből és belájkolja az összes modell képét. Az számomra egyértelmű hogy a barátnőmet nem azért kereste fel mert intelligens vagy mert így hozta az élet hanem csakis azért mert a külseje miatt. Mivel természetesen egy buliban vagy az utcán vagy instagramon ezek vannak előtérben. De ha munkahely stb akkor még benne lehet az is hogy tényleg pusztán csak baráti közeledésről van szó..

Szóval ha beszélget ilyen srácokkal akik egyértelműen azért nyitnak felé mert tetszik nekik azok zavarnak főleg ha kettesben találkozik velük..

Úgy érzem ilyenkor hiába írja le hogy párja van stb akkor is ezek a srácok arra fognak várni mikor lesz szingli és bepróbálkoznak. És én ezt tiszteletlenségnek érzem velem szemben hogy ő ilyenekkel is találkozik.

Na és az exek... Nem is tudom hogyan fogalmazzam meg de engem kifejezetten zavar ha azokkal kettesben találkozik vagy egész nap beszélget velük. Belső feszültséggel tölt el az érzés hogy ő megölel vagy kettesben találkozik olyan személlyel akihez egykor intim párkapcsolat fűzte. Ő erről azt gondolja hogy ha normális emberi kapcsolat van köztük és nem a régi párkapcsolat a téma sőt mindkét félnek van párkapcsolata akkor miért ne lehetne barátság.. Alapból mivel szeretem ezt is eltudnám fogadni de neki nem egy exét kell elfogadnom hanem kapásból 4-et minimum akikkel jóban van és beszélget és lájkolják egymás képét stb..

Számomra ez a nagy fiú kavalkád ami körülötte van belső feszültséggel tölt el és nem azért mert azt gondolnám hogy ő megcsalna mert bízok benne hanem azért mert nekem ez az elveim ellen van, úgy gondolom nem normális ez a dolog. És nem értem miért van neki ekkora szüksége a férfiakkal való kapcsolatra mikor párkapcsolatban van. Ő erre azt mondja a fiúkkal mindig jobban kijött én ezt értem de akkor legyen 4-5 jó fiú barátja akik már régóta ott vannak de minek van szüksége olyanra is aki az utcán leszólítja? Vagy aki bejelöli instán ? Miért kell ezeknek irogatni illetve miért van szükség új barátokra?

Ez az egész helyzet számomra nem tud biztonságos lenni egy komoly felnőtt párkapcsolatra mert olyan érzésem van hogy egy normális jól működő párkapcsolatban sem igénye nincs ilyen "barátságokra" senkinek de ideje sincs. Tökéletesen megvagyunk elégedve egymással illetve azokkal akik eddig az életünkben voltak nem vágyunk arra hogy teljesen ismeretlen ellenkező nemű emberekkel ismerkedjünk..

Ráadásul az sem tölt el biztonságos érzettel hogy neki a múltjában többször előfordult hogy barátságból kapcsolat lett, akár úgy is, hogy az akkori kapcsolata vége felé már kommunikált a 3. féllel, ő itt azzal nyugtat hogy azok azért történtek meg mert olyankor már fél lábbal kint volt az aktuális kapcsolatból, azaz nem a 3. ember miatt “lépett le”. De így ezáltal én már meghallom a férfi barát szót és már ideges leszek mert ha többször megtörtént már ez a múltban miért nem lehetne mégegyszer.

Na és elérkeztünk a jelen helyzetünkbe.

Én elköltöztem, önállósodtam, főzök mosok takarítok, hetente egyszer látogatom meg a családomat nagyon max 2-3 naponta telefonon beszélünk de van egy külön életem vállalkozásom jól pörög tervezem az uticélokat hova utazzak. Én úgy érzem sok mindenben fejlődtem és megléptem azokat amik őt zavarták.

Viszont szóba jött a fiús chatelés téma és egyszerűen képtelen ebből engedni ő azt mondja hogy neki ez a 2 hónap ilyen téren jó volt azzal találkozott beszélt akivel akart semmi nem történt csak baráti találkozók voltak. De megint egyik srác egy buliban szólította le a másik instagramon írt rá. stb.. Én megint jeleztem hogy ez a férfi kavalkád nekem sok lesz megint ha mi ebbe belekezdünk újra és nem értem miért kell neki ez az egész hát már annyi fiú barátja van alapból is. Ő meg azt mondja hogy számára az emberi kapcsolatok nagyon fontosak és ebbe nem lát rosszat hogy ő szívesen beszélget mindenkivel.....

Én egy borzasztó nagy kettős mércét érzek ki ebből...

Egyrészt ő már arra féltékeny hogy ha a Trónok harcát megnézem mert biztos a szex jelenetek miatt nézem meg a női mellek miatt stb... Vagy ha az utcán ránézek egy lányra véletlenül (amúgy én tényleg nem szoktam megnézni a nőket szándékosan), de én meg azt engedjem és ne legyek ideges ha ő meg az exeivel vagy random fiúkkal találkozgat meg kávézik és beszél..

Másik dolog hogy azt érzem ha magamra tekintek hogy velem a "gond" a családom szeretete volt vele meg az exekkel fiúkak találkozás stb nincs egy szinten a mérleg... Az ő baja a saját véremmel volt nekem meg az ellenkező nemű emberekkel... Ő azt várja fogadjam el hogy mindenkivel beszél találkozik miközben ő annyit nem tudott elfogadni hogy szeretem a családomat és el akarok néha menni utazni velük is... (Aminek inkább örülhetne hogy a párjának egy normális családi környezete van és abban nőtt fel )..

Ráadásul úgy érzem én megléptem a változást ami őt zavarta ő meg konkrétan mindig nem képes azt meglépni ami engem zavart.

Mikor én még kompromisszumot is adok neki úgy érzem pl azt kértem hogy oké beszéljen mindenkivel de írja le nekik hogy :" Beszéljünk de tudd sosem lesz köztünk több mint barátság mert nem tetszel nem vagy az esetem és nem akarlak hiú ábrándok közé tenni".. Ez is már egy pozitívabb dolog mert így a srác tudja hogy mit várhat ettől a dologtól és ha ténylegesen azért beszél vele mert jófej a barátnőm akkor marad, ha meg azért beszél vele mert esetlegesen többet akart csak akkor meg lemorzsolódik.

Én úgy érzem mindent megteszek hogy ez működjön de egyszerűen nem érzem fernek hogy ő a családom miatt csesztetett és még így is változtam ő meg konkrétan a random srácokat nem tudja elengedni miattam. Pedig szerintem ha valaki szeret engem az első dolga az lenne hogy ha engem valami zavar akkor az ilyen random fiúkat elengedi annak érdekében hogy mi jól működjünk hisz én képes voltam a saját családomat háttérbe rakni.

Ő bármit bármikor is jelzett nekem én mindig a kapcsolatunkat választottam kérdés és gondolkodás nélkül.. Sosem beszéltem más lánnyal, exekkel, nem lájkolgattam más lányt stb Sosem szabtam meg mit csinálhat csak is egyetlen témában az meg ezek a fiúk meg exek...

Úgy érzem hogy ő alkalmatlan egy komoly tartós párkapcsolatra mert önző és csak azt nézi hogy a saját érdekei ne sérüljenek és neki mindent lehet de nekem meg már nem.. Illetve úgy érzem kompromisszum képtelen. Pedig szerintem mindenben lehet találni kompromisszumot.

Szerintetek én látom teljesen rosszul a dolgokat?