Nagyon szeretem a barátnőmet de nem vagyok boldog vele. Mit tegyek?

A 2. bekezdésed ellentmondásos az 1. bekezdés végével:

"értékes ember,jószívű, talpraesett és tudom mégegy ilyen lányt nem találok."

Értékesnek értékes lehet, de nem a te világodban.

De ez nem azt jelenti, hogy ő akkor értéktelen, vagy a te világod rossz.

Ez tipikusan hal és madár kapcsolata. Nem hibás a hal, hogy nem tud repülni, de a madár sem, hogy nem tud úszni.

Viszont a depressziós oldaláról nézve, hosszútávon nem fogod/fogjátok bírni. (Amúgy tapasztalat, én is próbáltam már kihúzni a másikat, de nem lehetett, bármennyire is odaadó és szerető voltam, rengeteg áldozatot hoztam a másikért aminek a mai napig fizetem az árát (nem pénzre gondolok))

Megpróbálhatod azt, hogy elébe mész a dolognak, leülsz vele beszélni, hogy ez az irány nem lesz jó hosszútávon kettőtöknek. Számodra fontos, hogy a másikkal kapcsolódj, nem csak szexuálisan hanem akár tartalmas idővel, sétával, kimozdulással. Ha neki ez továbbra se fontos és/vagy nem akar változtatni, akkor minek vagytok együtt?

Fontos tisztázni magadban (meg amúgy ő is mondja ki bátran) hogy mit vársz el egy kapcsolattól.

Hány évesek vagytok?

Hol és hogyan ismerkedtetek meg? Mikor költöztetek össze - látom, 4 hónap - illetve mi motiválta azt, hogy együtt éljetek? Kinek a lakásában?

Szüleid ismerik? Tudnak róla egyáltalán?

Vallási okok lehetnek a háttérben a szexualitást illetően. Római katolikusok szokták magukat ennyire "bezárni" ilyen téren.

Valószínűleg így nevelték. Szüleiről tudsz valamit? Testvér? Unokatestvér?

Iskolába nem jár? Nem tanul vagy képezi magát tovább tanfolyamon? Munkahelye nincs? Nem dolgozik? A háztartást sem hajlandó vezetni egyáltalán?