Nagyon biztos vagyok magunkban, sokszor észreveszem magamon, hogy távlati dolgokban gondolkozok. Ez baj?

szóval... fél éve vagyunk együtt a barátommal.. aki 21 éves.. én meg 17.. és (nem akarok nagyképűnek tűnni) előtte nem voltak túl komoly kapcsolataim, viszont soha nem kellett küzdenem egy fiúért sem, mert általában akikkel jártam, mindannyian inkább ők kezdeményeztek... szóval nem volt nehéz dolgom. Viszont a mostani párommal mielőtt összejöttünk, hónapokig nem mertem lépni, kutattam utána, nagyon érdekelt, nem tudtam aludni sem.. míg végül összejöttünk.. és én az első pillanattól tudom, hogy ő az igazi... nagyon szeretjük egymást... mind a ketten egymás mellett képzeljük az életünket.. viszont neki volt egy 2 éves kapcsolata.. és azzal a lánnyal szintén egy életre tervezett.. vele akarta leélni az életét, és nagyon ki volt borulva, mikor a csaj kidobta, és emiatt úgymond tüskéket növesztett, és fél a csalódástól... viszont nagyon ragaszkodik hozzám.. és én még sosem éreztem ilyet, de szinte minden nap eszembe jut, hogy alig várom már, hogy eljegyezzen, feleségül vegyen, együtt éljünk, gyereket szülhessek neki... egyszerűen mindenre képes vagyok, ha vele lehetek.. bárhová elmennék, ha vele kéne menni... (nem tudom mennyire érthető amit összehordok.. :D) szóval el tudom képzelni mellette az egész életem, az öregségem.. hogy házat építünk, hogy külföldre megyünk...

és még csak fél éve vagyunk együtt.. nem akarom semmiképp, hogy elromoljon bármi is azért, mert így tervezgetünk...