Elmondjam neki, hogy elbizonytalanodtam?

5 hónapja járok egy férfival. 80 km van köztünk. Ő úgy kezdte az ismerkedést, hogy megérdeklődte, ha esetleg úgy alakulna, én költöznék-e a városába, mivel őt oda köti a munkája, ami fontos neki. Én akkor igent mondtam. Azóta teljesen belehabarodtam, mindketten már családban gondolkozunk a közeljövőben. Albérletben lakik, engem a munkám nem köt ide. Én már az első 1-2 hónapban simán odaköltöztem volna, de ő nem hozta fel, mikor szóba hoztam, éreztem hogy ő még korainak tartja, ezért nem firtattam többet a dolgot. Azóta, kb. 3 hónap után még egyszer szóbakerült, a közös életünket hol tervezhetjük majd, költöznék-e majd, én azt mondtam, persze. Mikor nála voltam ki is találta, kíváncsiságból nézzük meg a környékbeli eladó ingatlanokat (csak néhány év múlva lenne rá keret, szóval mindenképp egy közös albival kezdenénk). Ez így mind szuper, a kapcsolatunk tökély, sosem találkoztam még olyan férfival, akivel ennyire egy húron vagyunk. Én nagyon szerettem volna már összeköltözni vele, de éreztem, hogy ő még nem szeretné... Mostanában viszont ő az, akin érzem, hogy puhatolózik az összeköltözés kapcsán. A probléma, hogy én időközben elbizonytalanodtam. Nem a kapcsolatunkban, hanem abban, hogy oda szeretnék költözni abba a városba. Szeretek itt élni ahol élek, én itt nőttem fel. Nekem itt a családom, az ő városa közelében senkit nem ismerek. Legszívesebben itt élnék vele, de neki innen a bejárás hosszú távon sok lenne, ebben biztos vagoyk. Azért nem mondtam neki eddig, mert félek, mit szól hozzá, és lehet még változik a véleményem, nem tudom. Sajnos az előző barátnőjével pont ez volt, hogy mikor felhozta az összeköltözést a pasi, akkor közölte a lány hogy meggondolta magát, és ez mély nyomot hagyott benne.

33/N, ő 33/F