El vagyok hanyagolva vagy túlreagálom?

Legaljasabb duma ez, hogy "jaj nem szólok, mert akkor csak azért tenné, mert szóltam".

Tehát felnőtthöz méltó kommunikáció helyett inkább puffogsz meg siránkozol magadban, meg magányoskodsz a másik szobában, ahelyett, hogy elmondanád, és kompromisszumra törekednétek. Úgy esetleg lenne esélye a szerencsétlennek változtatni, mielőtt egyszer egy nézeteltéréskor derült égből villámcsapásként a fejéhez vágnád a sok hónap alatt felgyülemlett vélt vagy valós sérelmeidet.

A helyedben én revideálnám ezt a nézetemet. Nincs olyan kapcsolat, ahol nem kell egyik félnek sem semmilyen kompromisszumot sem kötni.

De ha ezt nem akarod, akkor logikusan következik a te saját gondolatmenetedből az egyetlen megoldás: szakítás, hiszen ha kompromisszum kell, akkor nem ő a tökéletes partnered.

Szerintem teljesen igazad van.

Mondom ezt férfiként.

Egy párkapcsolatban eleve probléma az, ha valaki állandóan a telefonját bújja.

Az, hogy szeret pár műsort a TV ben az még nem vészes, de túlzásba vinni azt sem szabad.

Nekem ez a véleményem.

A telefonozás sajnos sok kapcsolatot megmérgez.

Amennyi előnye van a mobilnak, sajnos ugyanannyi hátránya is.

Van aki nemtudja az egészséges mértéket, és ez nagy baj.

Nagyon sokan telefonfüggők még jó párkapcsolatban is.

Ezért nagyon nehéz dolog az együttélés, mert ahány ember anniféle igény, lenne más-más dolgokra.

Engem például nagyon zavar ha a konyhában van, ő meg nagyon szeretné, hogy együtt főzzünk.

Én szeretném ha babusgatna, főleg ha elesett vagyok éppen betegség vagy rossz nap miatt, őt meg egyenesen idegesíti ha én így törődöm vele.

Viszont számos más jó tulajdonsága van, ami miatt mindig igyekszem kitartani, hiszen azt tapasztaltam, hogy a kapcsolatok korántsem tökéletesek.