“Szeret” ő engem valójában? Érdemes energiát tenni ebbe a kapcsolatba?

Megismerkedtem decemberben valakivel.38-40 évesek vagyunk. Mindketten függetlenek.Amikor ismerkedtünk akkor mondta hogy eddig külön aludt a barátnőitől többnyire, mert rossz alvó és se magának se másnak nem akar problémát. Na én mondtam neki hogy ezt én nem szeretném. Én jól alszok, nem horkolok, szal nem zavarom. Ami aztán így is lett, márha együtt alszunk, mert csak akkor alszunk együtt, ha én átmegyek (csak hétvégén). Neki eszébe sem jutna hogy hétköznap átjőjjön aludni. Nagyon rendes srác, ha együtt vagyunk, programozunk, tök jó. De mivel keveset találkozunk, nem tud kialakulni bennem a szerelem. Gondolom benne se. Többször mkndtam már neki hogy jőjjön át aludni hétköznap de mondog volt valami kifogása rá(nincs orrsparye és hasonlók)

Azt tudom, hogy nem hétvégi kapcsolatot akarok, és ugyan ezt el fogom mondani neki, de ezek után ha meg változtatna azt már nem tudom úgy elfogadni, hogy azért van mert ő is ezt akarja. Nyilván neki így a jó.

Hétközbap néha ebédelünk, illetve ha átmegyek ÉN kicsit, akkor látom, de nagyon egyoldalú, hogy csak én megyek.

Ki hogy látja a helyzetet?