Joggal érzek így?

Történt , hogy a párom szünetet kért tőlem a semmiből. Persze abban maradtunk, hogy nem ismerkedünk és lojálisak maradunk egymáshoz, csak rendezzük az életünket addig a szünet alatt. Újra kezdtük kb. 1 hete és valamiért bennem megváltoztak a dolgok. Elmúlt az a varázs amit éreztem iránta a szünet előtt. Csalódtam benne és a bizalmam is elszállt. Meg lehetett volna oldani közösen a gondokat, és a mai napig nem értem a szünet okát 100%-ig. Kiderült beszèlgetett/találkozott más nőkkel de elvileg csak baráti szinten. Ami nekem hihetetlenül rosszul esett, hiszen én tartottam a szavam. Lettek volna udvarlóim de mindet elküldtem. Nem bírtam volna más férfiakra nézni, és fáj , hogy fordítva ez nem biztos, hogy megtörtént. Most gondok vannak emiatt a szexuális életünkkel. Nem bírok hozzáérni. Sírhatnékom van ha megcsókol vagy szeretkezni akar. Folyton az jár a fejemben vajon amíg én búslakodtam a kapcsolatunk lehetséges vége miatt, addig ő jól érezte magát más nőkkel. Lehet hülyeség ami a fejemben jár… Szerintetek jogosak az érzéseim?