Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy szakítsak 8 év után? Vagy van erre megoldás?
30 evesek vagyunk, 8,5 éve vagyunk együtt abból 2,5 éve jegyességben.
Elsők voltunk mindketten a másiknak minden téren.
Viszont olyan sérelmek értek kapcsolatunk elején az ő részéről,és a családja részéről is, amiken nem tudom túl tenni magam hiába teljesen meg változtak.
(Lekezelőek,bunkók,tiszteletlenek és erőszakosak voltak csak így nagyvonalakban)
Évekig nem érdekelte mit szeretek a szexben pedig kérdezte,én válaszoltam őszintén de még se volt úgy semmi..de ő mindent meg kapott amit kért, ajándékokkal próbálta kompenzálni mondván hogy próbálkozik.
Akartam már szakítani vele (1x a családja miatt mert nem bírtam, hozzá teszem nem testi csak verbálisan bántottak és ő se védett meg eleinte már csak utána) (1x miatta mert ő se változott, ekkor kezdte hogy megöli magát, többet akkor nem látom soha)
Pár éve tényleg eljutottunk oda hogy oda teszi magát és figyel rám a családja is megváltozott mert beszélt velük... ezért is mondtam igen utána a lánykérésre.
De valahogy nem tudom magam túl tenni a dolgokon akárhogy próbálkozik számomra rányomta a bélyeget az egész kapcsolatunkat.
Szeretem, imádom mert 8,5 év alatt azert kialakul 1 kötődés úgy gondolom,de főleg úgy mint 1 barátot vagy testvért... és nagyon sajnálom nem akarom megbántani mivel nagyon sok mindenben kitartottunk egymás mellett az évek során de akárhogy próbálkozik főleg a szexre rányomta a bélyeget az egész és egyre jobban olyan mintha megszokásból lennék vele.
Esetleg valami megoldás erre?
Vagy szakítás?
Hülyén hangzik de beszélgetni továbbra is akarok vele,alapból is de félek kárt tenne magában.
Már mondtam neki korábban hogy menjünk el együtt párterápiára, de nem lett belőle semmi még ha látszólag bele is egyezett
Tisztába vagyok vele hogy rám is rám férne de egyedül félek menni
Félsz mitől? A családjától nem féltél, de egy szakembertől igen, aki segíteni akarna?
Együtt elmehetnétek nyugodtan. Egymást támogatnátok, viszont gyereket ne vállaljatok, mert mindketten mentálisan nem vagytok rendben.
Tyűű, tankönyvi példáját látom az abuzív kapcsolatban rekedt, tehetetlen embernek.
Igazából ha csak magát a fő kérdést nézem: úgy, ahogy 2 hónap után, vagy 3 év után. Óriási butaság, hogy most attól másabb lenne egy szakítás, mert több idő telt el. Még csak az sem igaz, hogy ez egy olyan hú, de jó kapcsolat, amiért kár lenne, mert ez gyakorlatilag csak időhúzás és szenvedés.
"Elsők voltunk mindketten a másiknak minden téren."
A kérdés szempontjából ez irreleváns.
"Viszont olyan sérelmek értek kapcsolatunk elején"
Tehát már eleve egy abuzív kapcsolatnak indult, de te azért még ráhúztál 8 évet. Ezen a ponton Fluimucil Ábel elhíresült kérdése jut eszembe: "de miéééért?"
"Évekig nem érdekelte mit szeretek a szexben"
Lehet, hogy nem kellett volna éveket várni.
"ajándékokkal próbálta kompenzálni mondván hogy próbálkozik"
Ezt most lehet így is, úgy is értelmezni. Bár az tény, hogy nem sikerült konszenzusra jutni. Lehetne rágódni, hogy miért, de szerintem most felesleges.
"Akartam már szakítani vele"
"1x a családja miatt"
Mondjuk szerintem azért normális körülmények között, helyén kezelve a dolgokat ilyen nincs. Itt az a gond, hogy ő is eltűrte a családja viselkedését. Nem egy olyan házasságot ismerek, ahol valamelyik fél családja elviselhetetlen. És működnek. Egyszerűen csak minimálisra redukálják a kapcsolattartást, vagy ha még az is sok, akkor megszakítják velük a kapcsolatot.
"ekkor kezdte hogy megöli magát, többet akkor nem látom soha"
Na, itt kellett volna kihívni az 112-t, neked meg lelépni a francba, és megszakítani vele minden kapcsolatot. Az ilyen zsarolók játékaiba nem szabad belemenni. Ja, tudom, "de hát szeret". Nem. Aki szeret, az nem fog sem zsarolni, sem bántani, sem eltűrni, hogy bántsanak.
"De valahogy nem tudom magam túl tenni a dolgokon"
Érthető. Ez nem úgy működik, hogy most akkor varázsütésre megváltozik a múlt, és eltűnik minden sérelem. A változás persze értékelendő, de az még nem teszi jóvá a múltat. Csak ha neked nem megy túllépni azon (az évekig tartó - akár verbális, akár fizikai - bántalmazáson nekem se menne, bár én már évekkel korábban szakítottam volna), akkor nem kell kertelni, megmondod, hogy ennyi volt, aranyos, hogy X év után legalább már a bszogatásoddal leálltak, de sok év sérelmein nem lehet csak úgy túllépni. (Főleg, hogy semmi garancia nincs rá, hogy ne kezdjék újra.)
"Szeretem, imádom"
Igen, tudjuk, nincs abuzív, bántalmazó kapcsolat anélkül, hogy a sértett fél le ne írná, hogy mennyire szereti, mennyire imádja a másikat, meg egyébként mennyire tökéletes ez a kapcsolat, ... kivéve, hogy csak az alapvető dolgok nem működnek. Mindegy is...
"mert 8,5 év alatt azert kialakul 1 kötődés"
Ez meg tipikusan az a "ha elszúrtam rá 8 évet, akkor hadd szúrjak el már még negyvenet" jellegű mentalitás. Neeem, hadd ne írjak ide kisregényt, hogy ez miért buta hozzáállás!
"nem akarom megbántani mivel nagyon sok mindenben kitartottunk egymás mellett"
A bántalmazásodban is, ugye. Tényleg, micsoda harmónia!
"Esetleg valami megoldás erre?"
Igen. A szakítás.
"Még annyi hogy tudom hogy a családja rossz neveltetéséből fakadt hogy ő is rossz döntéseket hozott."
Na ácsi!
Azért egy idő, és egy szint után ezzel takarózni több, mint túlzás. Való igaz, hogy a neveltetés sok mindenre hatással van. De ne felejtsük el, hogy létezik a világon szabad akarat, és egyéni döntés. Egy 8 éves még takarózhat azzal, hogy ő a családi háttér miatt olyan, amilyen. Egy 30 évesnek azért már nem kéne...
"De örülök hogy az én fejemben vannak csak gondok"
Ejj, de kinyílt a szád!
Szerintem nem kéne olyanokat a másik szájába adni, amiket nem mondott. Senki nem mondta, hogy a "párod" rendben van. De ettől még az, aki éveken át tűri a bántalmazást, és X év után jut csak eszébe, hogy jaaa, hát ez nekem nem jön be, szakítani kéne... ott is vannak gondok.
De amúgy meg: ha annyira nagy májer vagy, akkor minek kérdezel? Ha te már előre eldöntötted, hogy mit akarsz, akkor tessék, tedd azt. Ha fáj, hogy nem az előre remélt választ kapod, akkor ne kérdezz.
#19 tökéletesen leirtad. Így végig olvasva, hogy "kielemezted" a mondataim teljes mértékben igazad van.
Valóban eldöntöttem már, de kellett a megerősítés hogy tényleg idióta vagyok hogy eddig vártam
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!